Fegyverek a tél ellen

Komoly fegyverrekkel fogok harcolni a tél ellen. Tavaly ugyanis kínkeserves volt a tél. Hat év enyhe éghajlaton töltött, boldog amerikai tél után a tavaly, a Magyarországon töltött nagyon hideg tél rettenetes volt, testileg és lelkileg. Minden második héten felsőlégúti betegségbe estem, egyikből ki, másikba be. Antibiotikumok, rossz közérzet, némaság. Ehhez adjuk hozzá, hogy nagyon rossz kedvem volt, teljesen depresszióba estem, részben negatív események, részben a betegségek hatására. Most úgy döntöttem, tudatosan készülök a télre, amire tavaly sajnáltam a pénzt, idén bizony nem fogom. De nemcsak pénzkérdés a télre való készülés, hanem lelkileg is nagyon fontos előre tréningezni.
TEST:
Vitaminok:
Még májusban is beteg voltam, akkor javasolta valaki a gyógygombákat, ezt nem itthon veszem, mert az itthoni duplája az ugyanolyan angliainak. Ez a gomba, meg az Immunotab az, amit mindenképpen "enni" fogok télen.
Öltözet, bőrápolás:
Ezen kívül komolyan odafigyelek, hogy a hidegallergiás ekcémás bőrömet rendszeresen bekenjem, a krémek a táskámban lapulnak. Nagyon figyelek, hogy inkább melegem legyen, mint fázzak, a sál még az enyhe időben is alap.
Mozgás:
Elkezdtem jógázni, és mindenképpen folytatom, nagyon sokat ér a hátfájásom és a lelki erőnlétem szempontjából.
Napsütés:
Ami tavaly kimaradt, pedig kellett volna, a szolárium. Sajnáltam rá a pénzt, és nem néztem körül olcsóbb lehetőségeket kutatva. Most találtam húsz alkalmas bérletet 7600-ért, ez egész télre jó lesz. Amíg süt a nap, nem megyek, de ahogy bejön a nagy hideg, heti egyszer biztosan megyek.




LÉLEK:
Élmények:
Keresem az olyan élményeket, amelyek feldobnak. Például a Frei kávézó fűszeres forró csokija, vagy egy jó könyv, kellemes zenék a hétköznapokon, jó filmek, baráti beszélgetések. Bármi, ami egy kis boldogságot ad minden napra.
Lelki tréning:
Elkezdtem a három áldás gyakorlatot, és folytatni fogom, ugyanis tényleg NAGYON hatásos. Kicsit lejjebb olvashattok a módszerről.
Nektek volt rossz télélményetek? Készültük most a télre tudatosan?

Három áldás gyakorlat

Kedves Olvasók!
Nagyon megörültem a kommenteknek, amiket legutóbb kaptam. Noha a blogot kevesen ismeritek, de nagyon sokat jelent, ha kommenteltek, és kialakul egyfajta párbeszéd.Szóval köszönöm nektek a kommenteket, amiket valamiért a rendszer nem engedett át, most állítottam őket webre.
A mai nap egy egyszerű gyakorlatot ajánlok a figyelmetekbe, a pozitív pszichoterápia házifeladata szokott lenni.
Nagyon egyszerű, mindig mindenkinek érdemes megcsinálni, de főleg akkor, ha éppen hullámvölgyben van az életünk. A gyakorlat egy kis füzetet meg egy tollat igényel. Vagy akár blogot is lehet nyitni neki, de én inkább a füzetet javaslom, azt is olyan piciben, hogy akár hordozható legyen!
Minden este gondoljuk át a napunkat a következő szempont szerint. Keressünk három pozitív dolgot a napunkban. Három dolgot, amikor  ránk is sütött a napfény, ez lehet egészen komoly, mondjuk a húgunk gyerekének megszületése, vagy egészen apróság, mondjuk egy jó fagyizás  a napsütésben. Írjuk le őket, és írjuk le azt is miért voltak jók, és miért történtek meg velünk.
Miközben ezeket leírjuk, egyrészt a rögzítés során valami pozitívra fókuszálunk, másrészt tudatosítjuk magunkban, hogy minden napban, még a jelentéktelen napokban, a rossz napokban is van három pozitív dolog.
A pozitív pszichoterápia szerint a gyakorlat rendszeresítéséhez kb egy hét tudatosság kell, utána egyszerűen rákapunk. Én tegnap kezdtem el, egyelőre fejben.
A tegnapi napom elsőre visszagondolva iszonyat unalmas volt, a kánikulában itthon vergődtem és filmeket néztem, ettem is,- többet, mint kéne,- este szokásos bevásárlás, és az egész nap összefolyt. Mégis találtam három pozitív dolgot a napban:
1. Este a Tescoban régi kedves ismerőseimmel találkoztam és a hölgy ahogy hazaértem, küldött egy üzit, hogy találkozzunk már a jövő héten, olyan jó volt látni engem!
Miért történt/mi volt benne a jó: a jó az volt, hogy idejét se tudom, mikor beszéltem amerikaiakkal, és jó volt megint angolul csevegni. Nagyon jól esett, hogy az ismerősöm örült nekem és találkozni szeretne velem.
2. Délután játszottam a lányommal társast és a számfogalmak egész szépen alakulnak a fejecskéjében, ennek is örültem.
Miért történt/miért volt jó: Nos gyakran kell erőfeszítést tennem, hogy játsszak, egyszerűen nem mindig van kedvem. Jó, hogy rávettem magam, és örülök, hogy fejlődik a gyerekem.
3. Öreg este, mikor visszatértünk a vásárlásból, láttunk egy kis sünit, egész közel mentünk hozzá, és nem gubózott be, szaglászott felénk, nagyon édes volt.
Miért történt/miért volt jó: jó volt odakuporodni egy ilyen pici állathoz, és jó volt, hogy a lányom annyira boldog volt tőle, amikor felcuccoltunk még egy szelet almával visszaszaladtunk, hátha ott maradt a kis jószág, persze nem, de a gyerek nagyon örült neki, és én is. Elalvás előtt megbeszéltük, hogy holnap lerajzoljuk.
Na, valahogy így kell leírni a dolgokat. Jelentem, végig mosolyogtam az öt perc alatt, azzal hogy leírom, nem ignorálom, nem megy feledésbe, és tényleg mintegy kivilágít a napból. Én egész biztosan folytatom a három áldás gyakorlatot, és ha valaki elkezdi, értesítsen a hatásról!
Mosolygós napot mindenkinek! :)

Update:
A három áldás gyakorlatot, blog formájában, (mi másban,) kipróbáltam kb másfél hónapig.
Tapasztalataim:

1.  Eleinte valóban sokat segített, és már szinte előre kerestem a jó pontokat a napban.
2. Valóban minden napban vannak jó pillanatok, még ha nagyítóval is kell őket keresni.
3. Ám egy idő után nem éreztem, hogy a jótékony hatás továbbra is fennállna, így egy  pár napja felhagytam  vele.
4. Talán a kitartás hiánya okozta, hogy nekem nem sikerült azt az erőteljes lelki többletet elérni, amit ígértek a pozitív pszichoterápia kiötlői, hogy ettől a módszertől elvárható.
5. Gondolom ilyenkor az is alap, hogy az ember életében nagyon negatív dolgok ne lendítsék ki a mérleget a mínusz tartományba.
6. A legnehezebb egyébként az olyan napokról számot adni, amelyekből a legtöbb van, a teljesen szürke, unalmas, semmi sem történt napokról, ilyenkor komoly fejtörést okozott egyáltalán nap végén visszaidézni, hogyan is zajlott a rutinszerű nap. Viszont az is igaz, hogy az ilyen napok utólag kapnak egy kis értelmet, ha találunk bennük valami jót, és nem egy nagy szürke maszlagként élnek a fejünkben.
7. A gyakorlattal nagyjából egy lelki térképet is lehet rajzolni, hogy mennyi az optimista, jókedvű napok száma külső hatás nélkül, mennyi az elkeseredett napok száma, és volt-e külső hatás, illetve mennyi az elvesztegetett szürke napok száma.
8. Nőknél nagyon komolyan korrelál a kedvindex a női ciklussal. Érdemes figyelembe venni.

Mit bánnak meg a haldoklók?

Ne bánj meg semmit.

Az értő hallgatás

Minden beszélgetős terápia alapja a terapeuta részéről az "értő hallgatás".
Ezt egy baráti beszélgetésben nehéz realizálni. Miért?
1. mert ott senki nem fogja magát vissza, sokszor versenyt panaszkodnak egymásnak a hasonló élethelyzetű emberek,
2. vagy egy bizonyos probléma egy másik hasonló saját problémát juttat eszébe a partnernek, és máris a fókusz elfordul az eredeti problémáról magáról.





 Nem haszontalanok azonban terápiás szempontból ezek a beszélgetések sem, amennyiben a problémás fél meg tud látni valamit a barát válaszaiban. Sokszor azonban egymás egyre mélyebbre húzása lesz a beszélgetés vége, főleg ha hasonló helyzettől szenvednek a beszélgető partnerek.
Ha valaki hozzám fordul a problémájával, időnként rászorítom magam a haver szerepből való kilépésre és bebújásba a tanult coach szerepbe (nem könnyű!).
Ekkor a másik mondanivalója alapján a tudatomba áramló saját élményeket nem nevesítem, nem mesélek róluk, viszont segíthetnek a továbbkérdezésben.
Kérdezek, kérdezek. Minél tovább hallgatok, annál inkább felismerem, hogy a másik gondja csak pontokban hasonlít arra az eseményre ami velem történt, és jobb is, hogy nem a természetesen feltörő közlési szándékkal rögtön elmeséltem, hanem elhallgattam.
Minél többet tudunk értve hallgatni, és a másikat kérdésekkel továbbgörgetni annál jobban fogja magát érezni. Szemmel látható, amikor a beszélgetés végén megkönnyebbül. Gyakran pont a sok elmondott info maga ad választ megoldási lehetőségekre, és ekkor végeztük jól a munkánkat, ha a másik maga jön rá néhány megoldási lehetőségre.
 Ez persze nem jelenti a helyzetből való kikecmergést, de ha reményt adtunk, az sokszor felér egy megváltással.

Ki él tovább?

Mint tudjuk vannak az élettartamnak megváltoztathatatlan faktorai, mint az öröklés, a nem (nők átlagosan 7-8 évvel tovább élnek a férfiaknál), a faj. Más tényezők igenis megváltoztathatók, például néhány egyszerű(nek tűnő) egészségmegőrző intézkedés akár 7-12 évet adhat hozzá az életünkhöz, mutatta ki egy Alamade, CA-ban, 7000 felnőttön végzett tanulmány.
Ezek:

1. Nemdohányzás.
2. Mérsékelt alkoholfogyasztás.
3. Rendszeres reggelifogyasztás.
4. Fő étkezések közti csipegetés megszüntetése.
5. Normál súly megőrzése.
6. Kb nyolc óra alvás éjjel.
7. Rendszeres, nem túl megeröltető mozgás.

Elég evidens szabályok ezek, mégis kevesen tartják be őket. Laboratóriumi állatokon kimutatták, hogy a kalóriamegvonás az egyik leghatékonyabb élettartamnövelő módszer, 40 % kalóriacsökkentés 50% életidőnöveléssel járt. Érdemes a bánatevésről tehát leszokni.
Vannak egyéb pszichoszociális tényezők, amelyek befolyásolják az élettartamot, és jó ezt tudatosítani magunkban.
Minél több ember vesz körül minket, annál tovább élünk. Igyekezzünk a családi és baráti kötelékeket életben tartani, az elmagányosodás évekkel csökkentheti le az életet.
Az autonómia érzése (pl annak megválasztása, hogy hol éljünk, mire költsünk), valamint az olyan emberek jelenléte az életünkben, akik bíztatnak, és hisznek a képességeinkben szintén sokat hozzátehetnek az élettartamhoz.
A stressz és a munkahelyi megelégedettség két nagyon sokat vitatott kérdés. A stressz képes agysejtek pusztítására is, így nyilván az élethossz csökkenésében is szerepet játszhat. Az irodai dolgozók  kétszer annyian kapnak infarktust, mint  háziasszony nőtársaik. Egy kellemetlen főnök, elnyomott ellenséges érzések és a munkahelyi mobilitás mesterséges leszorítása mind okozói lehetnek a szívkoszorú-ér problémáknak..
A környezet is sokat hozzátehet  lelki egészségünkhöz, azt is kimutatták, hogy az egészségtelen környezet (szennyezett levegő, rossz minőségű ivóvíz) illetve azok a területek, ahol a bűnözés komoly méreteket ölt, évekkel csökkenthetik az élettartamot.
Végül, de nem utolsósorban a tanult, magasabb jövedelemmel rendelkező, magas beosztású emberek tovább élnek mint tanulatlan, szerény anyagi körülmények közt tengődő társaik. Egy tanulmány szerint a nyolc általános végzett nők 65 és 74 éves kor között sokkal halandóbbak, mint akár egy év egyetemi tanulmányokat folytató társaik.
(Forrás: P. Skalka: Who lives longer?)

Leszámolás a mágikus gondolkodással

Most egy olyan témáról akarok írni, ami sokunkat érint, és sokan szenvedünk tőle, ez pedig a mágikus gondolkodás. A kifejezést a gyerekpszichológiából vettem át szabadon, az óvodás kor sajátja a mágikus gondolkodás, amikor a gyerek minden tárgyban élőlényt lát, amikor azt hiszi, hogy amire gondol az úgy is lesz, amikor túl nagy jelentőséget tulajdonít tárgyaknak, embereknek, emberek mondatainak.
 A felnőtt korban is megmaradnak bizonyos csökevények, mint a másik emberbe valami különleges belelátása, tipikus példa erre a szerelmes ember, aki felruházza szerelmét nemlétező tulajdonságokkal, egyes eseményeknek túl nagy jelentőség tulajdonítása, a sorsszerűség keresése. Ezekre mindannyian hajlamosak vagyunk, mert ez ad az életünknek egyfajta magyarázatot, a megmagyarázhatatlan dolgoknál segíthet, de ugyanakkor hátráltat is, túlmisztifikálunk egyszerű dolgokat, amiknek a magyarázata sokkal prózaibb.
Legjobb példa a szerelem, ugyan ki szereti hallani, hogy az egy kémiai folyamat, és a lecsengése 2-3 év, amíg a fizikai vonzalom nagyon erősen tart. Szeretjük romantikus ábrándokban tartani magunkat, hangsúlyozni a sorsszerűséget, a különlegességet, az ilyen még sohasem volt érzést, mert érzelmi lények vagyunk.
Sok helyzetben azonban ez nem segít. És ezek általában olyan helyzetek, amikor elveszítünk valamit, véget ér valami, vagy valaki kilép az életünkből. Ekkor is elindul a mágikus gondolkodás, hogy miért kellett így lennie, keressük, hogy miért vagyunk büntetve, mit vétettünk, mit nem tanultunk meg, amiért ezt érdemeljük. Ez gyerekes gondolkodás. Így nem lehet lezárni dolgokat.
A legtöbb esetben nincs semmi köze a dolgok folyásának érdemekhez, bűnökhöz, büntetésekhez. Igen gyakori, hogy mi generálunk dolgokat, és észre sem vesszük. Máskor a lelkiállapotunk miatt látunk egy életszakaszt, egy kapcsolatot annyira jelentősnek, holott tudjuk, hogyha rendben lennénk lelkileg, nem tulajdonítanánk neki akkora jelentőséget. Érdemes ezeket tudatosítani, kissé prózaibbá tenni, sokszor segíthet, csökkenti azt az érzést, hogy minden csak megtörténik velünk, és mi ennek elszenvedői vagyunk.

Házi gyakorlatok

Gondolkozz az alábbi két (+1) kérdésen, egyenként, majd összevetve.Írásban!
1.Hogyan élsz most? (Munka, családi állapotod, szabadidőd, értelme az életednek, mindennapjaid eltöltése, anyagi helyzeted.)
2. Hogy akartál élni tíz éve, amikor elképzelted, hogyan fogsz élni most?( A zárójelben foglaltak ugyanazok.)
+1.Mennyire tér el a kettő? Mennyire pozitív vagy mennyire negatív a változás?
A végeredménnyel sok mindent lehet kezdeni. Ha nagyon elkeserítő, dobjuk ki a kukába. Vagy tartsuk meg. Olvassuk át, hátha éppen ez fog megacélozni a változásra. Ha sokkal jobb, akkor örüljünk, sikeresek lettünk. Leggyakrabban nagyon vegyes a kép,van aki a magánéletében maradt el a várakozásaitól, van, aki a karrierjében, van, aki anyagilag.Ha nem zavaró az elmaradás, nem érdemes rajta töprengeni.
Ha eltér a két eredmény, mégsem bánt, azon is érdemes elgondolkodni, nem változott-e a személyiségünk sokat az elmúlt évtizedben. Gyakran a fiatalon fontos álmok, vágyak később módosulnak, feladódnak, vagy elfelejtődnek. Olyan ez, mint az ácsingózás gyerekkorban egy vágyott játékért. Felnőttként már egészen ritkán vesszük meg magunknak a gyerekkori vágyálmot: nem fontos többé.