Ezért aztán férfiaknak kötelező, a nők pedig úgyis elolvassák, és helyenként bizony nagyokat bólogatnak. A könyv főhőse, Dolores Price egyfajta antihős, az író szinte csak akadályokat görget elé az életben, az első és legrémesebb egy tinikori megerőszakolás.
Innentől Dolores útja lefele vezet, nehéz családi háttérrel, megterhelő és bizonytalan, a maguk szerepét is csak kereső felnőttekkel körbevéve a kislány a TV-hez menekül, és a TV-nézés közben folyamatosan eszik. Mindenféle olyat, amitől aztán akkora lesz, mint egy bálna. A bánata csak még erősebb lefele húzó spirálba rántja őt, amikor más akaratának megfelelve egyetemre jelentkezik, és a kollégiumban megalázzák a méretei miatt. Dolores menekül, eszik, ekkorra már az öngyilkosság sem áll tőle távol, hiszen hatalmas teste az, ami megakadályozza abban, amire a legjobban vágyna, normális emberi kapcsolatokra...amiknek eredeti hiánya miatt fogott bánatevésbe.
Ezután hét évet tölt el egy pszichiátriai intézetben, megpróbálva újraépíteni a gyerekkorát, ezúttal a fájdalmakat feldolgozva. Az intézetből lefogyva és készen egy normális életre, elindul, hogy megkeressse azt a titkon imádott fiút, akinek a képeit évek óta őrzi. Megtalálja, és meg is hódítja, csak éppen az az álomkép, amelyet őrzött a férfiról egészen más, mint a valóság. Dolores első férje, ez az "álomférfi" valójában önző, csak magával foglalkozik, még a közös gyereküket is elveteti, mondván, hogy túl fiatalok ehhez. Dolores boldog akar lenni, és behunyt szemmel él, megteszi amire a férfi kéri, kifele pedig azt mutatja, hogy végre révbe ért. Aztán egyszercsak elég lesz, a férfi megcsalja, és hazudik is neki, Dolores elválik, és rájön, hogy hazugságban ringatta magát. Közben az ő jelleme is fejlődik, akik őfele fordulnak szerettel, azokkal elkezd törődni, elhanyagolt és félreértett nagyanyja halála után a szomszédasszonyt ápolja meg, a régi középiskolai lelki tanácsadójával is felveszi az elszakított kapcsolatot, és megápolja őt is.
Aztán egyszer megérkezik az életébe az a férfi, aki tényleg szereti őt, a sebzett lelkű nő jó ideig elutasító. Végül megtalálják egymás, sajnos gyerekük már nem lehet. Dolores valamennyire révbe ért, de ahogy az életben is, a boldogsága sohasem lesz teljes.
Nagyon jellemző és nagyon nőies ez a történet. Az evési zavarok, tipikusan a nőkre jellemző pszichológiai problémák, és ami az evészavarok mögött van, az állandó megfelelési kényszer, az önhazugságok, a másik önmagunk előtt való mentegetése, mind-mind ismerősek a nők számára. A "csokival vigasztalom magam" jellegű bánatevés egészen a binge eating nevű betegségig is eljuthat, azaz hatalmas mennyiségű étel megevéséig, majd az ezt követő lelkiismeretfurdalásig, saját test utálatáig, és elszigetelődésig (a könyv főszereplője is ebben szenvedett). Ebbe a körbe tartozik a bulimia, és az anorexia nervosa is. Dolores a könyvben nemcsak a múltját építi újra, hanem meg kell tanulnia szépnek látni önmagát is, csak ekkor tud elindulni a fogyás útján.
Terhesség után jó pár kiló rajtam maradt. Nem is akart távozni. Utáltam a tükröt, és bánatomban nagy adag nutellákkal vigasztalódtam. Nem volt kedvem új ruhát venni, sőt az utcára se kimenni, szépnek és nőiesnek végképp nem éreztem magam. Utáltam mindenkit és magamat is. Egy öreg, ronda, alaktalan nő nézett vissza rám a tükörből. Minél jobban utáltam a kilókat, annál több édességet ettem, mondván, úgyis mindegy...Az ördögi körből egy barátom rántott ki.Valaki, aki maga rengeteget sportol, és hitte, hogy le fogok tudni fogyni. Az ő támogatása adott annyi erőt, hogy nekikezdtem a munkának, és nem is adtam fel, nyolc kilótól sikerült megszabadulni. A munka még korántsem fejeződött be, dagadt ugyan nem vagyok már, de nem szeretem a tükröt különösebben, viszont azóta az ételválasztásaim sokkal tudatosabbak, és a csokoládétáblákat is maximum havonta és egyesével engedem meg magamnak.
Nem mindenki ilyen szerencsés, rengeteg Dolores van, aki a bánatevés ördögi köréből soha nem tud kimozdulni. Pedig csak egy ember kell, aki biztat, egy aki elhiszi, hogy tényleg meg lehet csinálni.
Azt hiszem, az első találkozásom a life coaching-gal ekkor történt, az első coachom pedig ez a barátom volt.
