Baruch és társai (1987) azt találták, hogy a háztartásbeliek több pszichiátrai tünetről számoltak be, mint a dolgozók, és gyorsabban kiábrándultak a szerepeikből. Ennek az az oka, hogy az otthon végzett munka sokkal strukturálatlanabb, és kevesebb a visszajelzés, a család mintegy elvárja, de nem méltatja az erőfeszítéseket.
Amennyiben a nő nemcsak a pénzért dolgozik, hanem szereti is a munkáját, sokkal több pozitív hatás éri, mint az elszigetelődött háztartásbelit. ilyenek:kihívás, kontroll, stuktúra,pozitív visszajelzés, önbecsölés, függetlenség érzése, szociális kapcsolatok.
Ennek fényében 1995-ben, azaz hat évvel a rendszerváltás után volt Magyarországon egy felmérés (Tóth, 1995), amely a nők munkahelyi elképzeléseit firtatta. A hosszú évek kötelezően kétkeresős családmodellje után a válaszok nagy százaléka azt mutatta, hogy a nők vagy teljesen kivonulnának a fizetős munka világából, vagy részmunkaidőben kívánnak elhelyezkedni. Azzal az állítással, hogy a háziasszonyi teendők ugyanolyan kielégítőek lehetnek mint a munka, 47 % értett egyet.
Az okok közt szerepel az, hogy a nők esélyei a magyar munkaerőpiacon jóval szerényebbek, fizetésben és karrierlétrában mint a férfiaké, sokan az unalmas munka miatt menekülnének a háztartásba (ami viszont egy idő után szintén szerepkonfliktushoz vezetne.) A megkérdezettek 80 %-a, döbbenetesen magas arány,- kizárólag a pénz miatt motivált a munkavégzésre.
Ok lehetett az is, hogy a rendszerváltás után nőttek a terhek, bizonytalanabb volt a munkaerőpiaci helyzet, és csökkent az életszínvonal.
A furcsa válasz oka lehet a lelkiismeretfurdalás, melyet a gyermekkel rendelkező nők éreznek a munka és az anyaság konfliktusában.
(jftk.szie.hu forrás)
Mai, 2013-as anyaként azt gondolom, hogyaz életszínvonal tovább romlott, már szinte a semmit sem fizető munkának is örülni kell, részmunkaidő mint olyan azóta sem szerepel a palettán. Részmunkaidőben komolyabb beosztásban dolgozni lehetetlen, azaz a munkafeladatok komolysága nem adhat kihívást részmunkaidőben, vezető beosztás szintén nem elérhető. A részmunkaidő maga jó megoldás lehet(ne) olyan valakinek, aki elrendezte magában a karrier kontra család kérdését, de mégis szeretne szocializálódni, és egy minimális anyagi függetlenségre szert tenni, vagy legalábbis hozzájárulni eltartottságához. Akinek viszont valaha is olyan elképzelései voltak, hogy vezetőként tevékenykedjen, a részmunkaidő semmiképpen nem jelent megoldást, és önmegvalósítást sem.
