A heideri elmélet az oktulajdonításról lerántja a leplet a gondolkodásunkról. Azt mondja ki, hogy a megismerésnek (a világ megismerésének) három pontja van:
1. Adott szituáció személyenként más és más értelmezést kap (nem nehéz belátni, kezdjünk értekezni e szomszéddal a múlt heti lakógyűlésről, lesznek közös pontok, de másként éli meg ő is, mi is).
2. Az események magyarázatában jelentős különbségek vannak. (Nem mindegy, hogy két testvér veszekedésekor melyiket hallgatjuk meg.) Ez az első pontból következik.
3. Az előző két pont szabályok szerint jön létre, mindig okokat keresünk, először külső okot, aztán belső, személyeset. Nagyon sokszor túlértékeljük a személyes okokat, ennek énvédő oka van, hiszen különben a világ bejósolhatatlan lenne, ha nem a személyeket tennénk felelőssé sorsuk alakulásában.
Az esetek nagy részében az egyszerű külső okok sokasága az, amiért egy esemény bekövetkezik, avagy sem, de a sok ok helyett inkább egyet emelünk ki és arra fókuszálunk, mert így egyszerűbb az eseményt elhelyezni, helyére rakni.
Miért fontos ez neked a mindennapokban?
Egyrészt ad egy perpektívát, hogy attól, mert Te egy adott dologról így vagy úgy gondolkodsz, a másik ember egészen másképpen.
Érthetővé válhatnak bizonyos konfliktusok (más magyarázat adása bizonyos eseményhez).
Tudomásul veheted, hogy ugyan kényelmesebb egy okot találni a bajra, általában több tényező okozza valaminek a bekövetkeztét.
Összességében, ha nem feleted el az oktualjdonítás három pontját sokkal empatikusabban állhatsz más emberekhez.
