Minden erős érzelemnek van egy fizikális hatása a testünkre, amely hat óráig is eltarthat. Ha valaki erős dühöt, frusztrációt, vagy szorongást érez, a hatásai ezeknek még akkor is a testben vannak, amikor az érzéstől megszabadult és továbblépett. A gondolatokhoz érzelmek kapcsolódnak, az érzelmek pedig az agyban bizonyos hormonális reakciókat indítanak meg, amelyek a testre is hatást gyakorolnak (gondoljunk arra, amikor vizsgadrukkosok vagyunk, vagy nagyon félünk stb.)Mindezek az érzések hozzájárulhatnak a stressz vagy a depresszió felépüléséhez a testben. Hasonlóan a negatív érzésekhez, a pozitív érzések hatása is megmarad.
A napi negatívumokat egy kis gyakorlattal "semlegesíthetjük", vagy csökkenthetjük a hatásukat, azzal, hogy sorba vesszük azokat a dolgokat, amikért hálásnak érezhetjük magunkat. Az ember fájdalomcsillapítót vesz be, ha fizikális fájdalma van, akkor ha érzelmileg érzi magát rosszul, akkor ezzel a kis gyakorlattal tud javítani a negatív érzelmeken. (A negativizmus gyakran spirális folyamat, egyre jobban beleeszi magát a gondolatainkba az önsajnálat gyakorlata mellett.)
Próbáljunk reggel és este öt percet szánni erre a mentális gyakorlatra, amikor kizárólag a velünk történő jó dolgokat vesszük számba.
(Jeni Mumford: Life coaching for dummies)
Én ma este a következőkért vagyok hálás: nem rosszabbodott a betegségem, pedig nagyon szenvedek tőle hetek óta. Tudok porcelánnal korongozni, és erre ma jöttem rá.Ettem egy nagyon finom cupcaket.Megtaláltam egy rég elveszettnek hitt tárgyamat.Kaptam egy elismerő pillantást egy férfitól.Megnevettetett a gyerekem.
2011. május 15., vasárnap
2011. május 1., vasárnap
Hatékony kommunikáció- fogások
life coaching alapja a hatékony kommunikáció az ügyféllel, így ezt aztán igencsak kivesézzük a képzésen.
Néhány érdekes gondolatot megosztanék veletek, olyasmit amit máshol nem hallottam, vagy nem így hallottam.
A jó kommunikációs képesség sok mindent meghatároz az életünkben, a magánélettől a karrierig. Mégis sokan nem is gondolják, milyen hibákat követnek el folyamatosan, ezzel csorbítva személyiségük megfelelő prezentálását.
A saját kommunikációnk akkor javul, ha tudatosan figyelünk rá, ez az, amit szinte senki sem tesz. Az emberek általában 1oo-175 szót mondanak ki egy perc alatt, de oda tudnak figyelni 6oo-8oo szóra is ennyi idő alatt. Akármilyen furcsának is tetszik, a jó kommunikáció alapja a másik aktív, koncentrált meghallgatása.
Miért nehéz ez? Amikor nem mi beszélünk, nagyon gyakran már arra koncentrálunk, mit válaszolunk majd a másik mondandójára, és ennél még gyakrabban nem azt halljuk meg amit mond, hanem amit mi, a magunk helyzetére, gondolkodásmódjára leképezve meg akarunk hallani. Más szóval gyakran azonnal érzelemből reagálunk, és nem is arra, amit a másik gondolt, hanem arra, amit mi gondolunk, hogy gondolt.
Ennek az az oka, hogy a hallott mondatokat saját személyes filterrendszerünkön, feltételezéseinkent, ítéleteinken, meggyőződéseinken futtatjuk át, míg a másik ember természetesen a saját szemszögéből beszél.Amit mond és amit hallunk teljesen más lehet, ha nem tanuljuk meg kikapcsolni magunkat a folyamatból, és valójában a másikra odafigyelni. Tehát amikor a másik beszél, a nagyon koncentrált odafigyelés szükségeltetik a mondanivalóra és az egyéb nonverbális jelekre. Ha ez máshogy nem megy, magunkban ismételjük, amit a másik ember mond, ezzel megakadályozva az elkalandozást, és megerősítve a hallottakat.
Fogadjuk el a hallottakat, a másik céljait, de ne döntsük el, mi lenne a jó a másiknak a mi szemszögünkből, hanem azt próbáljuk meg eltalálni, hogy számára mi lenne a megoldás. Sajnos a legtöbb ember számára a segítségadás egyet jelent a saját megoldásával, ez azonban a legtöbb esetben nem megfelelő a másik ember helyzetében.
Adjunk egy pillanatot vagy kettőt magunknak a válaszra, ne érzelemből reagáljunk. Nagyon fontos a feedback, ezzel biztostjuk, hogy teljesen jól értettük-e a másik mondanivalóját, kérdezzünk vissza, pontosíttassunk, ha kell.
(Borzasztó nehéz ezt írásbeli kommunikáció esetén megtenni, ekkor csak a mondanivaló áll rendelkezésre, és még óvatosabban kell bánni az értelmezésnél, még több feedbacket igényel.)
Azt mindenki tudja, hogy a másik szemébe nézés alapja a nyílt lapokkal játszásnak, de az sem jó, ha folyamatosan a másik szemébe bámulunk, ezt egy idő után agressziónak érzékeli. Járassuk a szemünket a T-zónán, ez a szemöldökök feletti rész(T felső része), és az orr(T szára).
Gyakran elcsodálkozunk, amikor felvételről halljuk magunkat, hogy nyávogunk, vagy szavakat nyelünk el, esetleg monoton a beszédünk. Érdemes tenni egy kísérletet, mondjuk egy telefonbeszélgetéskor felvenni a saját részünket(ez természetes beszéd és nem felolvasás), és utána meghallgatni. Ami nem tetszik, arra tudatosan oda lehet figyelni.
Ha nagyon magas hangon beszélünk, kifele az sem túl kellemes, semmiképpen nem tekintélyt parancsoló, és gyakran idegesítő, (férfiakra rásüthetik a meleg jelzőt csak a hangjuk alapján, nőknél is sok a negatív asszociáció). Ilyen esetben érdemes beszédterápián ezt orvosolni, főleg ha munkánk során hangunkkal dolgozunk, vagy sok negatív élmény ért már a hangszínünk miatt. A hangot lehet tudatosan mélyíteni.
Néhány érdekes gondolatot megosztanék veletek, olyasmit amit máshol nem hallottam, vagy nem így hallottam.
A jó kommunikációs képesség sok mindent meghatároz az életünkben, a magánélettől a karrierig. Mégis sokan nem is gondolják, milyen hibákat követnek el folyamatosan, ezzel csorbítva személyiségük megfelelő prezentálását.
A saját kommunikációnk akkor javul, ha tudatosan figyelünk rá, ez az, amit szinte senki sem tesz. Az emberek általában 1oo-175 szót mondanak ki egy perc alatt, de oda tudnak figyelni 6oo-8oo szóra is ennyi idő alatt. Akármilyen furcsának is tetszik, a jó kommunikáció alapja a másik aktív, koncentrált meghallgatása.
Miért nehéz ez? Amikor nem mi beszélünk, nagyon gyakran már arra koncentrálunk, mit válaszolunk majd a másik mondandójára, és ennél még gyakrabban nem azt halljuk meg amit mond, hanem amit mi, a magunk helyzetére, gondolkodásmódjára leképezve meg akarunk hallani. Más szóval gyakran azonnal érzelemből reagálunk, és nem is arra, amit a másik gondolt, hanem arra, amit mi gondolunk, hogy gondolt.
Ennek az az oka, hogy a hallott mondatokat saját személyes filterrendszerünkön, feltételezéseinkent, ítéleteinken, meggyőződéseinken futtatjuk át, míg a másik ember természetesen a saját szemszögéből beszél.Amit mond és amit hallunk teljesen más lehet, ha nem tanuljuk meg kikapcsolni magunkat a folyamatból, és valójában a másikra odafigyelni. Tehát amikor a másik beszél, a nagyon koncentrált odafigyelés szükségeltetik a mondanivalóra és az egyéb nonverbális jelekre. Ha ez máshogy nem megy, magunkban ismételjük, amit a másik ember mond, ezzel megakadályozva az elkalandozást, és megerősítve a hallottakat.
Fogadjuk el a hallottakat, a másik céljait, de ne döntsük el, mi lenne a jó a másiknak a mi szemszögünkből, hanem azt próbáljuk meg eltalálni, hogy számára mi lenne a megoldás. Sajnos a legtöbb ember számára a segítségadás egyet jelent a saját megoldásával, ez azonban a legtöbb esetben nem megfelelő a másik ember helyzetében.
Adjunk egy pillanatot vagy kettőt magunknak a válaszra, ne érzelemből reagáljunk. Nagyon fontos a feedback, ezzel biztostjuk, hogy teljesen jól értettük-e a másik mondanivalóját, kérdezzünk vissza, pontosíttassunk, ha kell.
(Borzasztó nehéz ezt írásbeli kommunikáció esetén megtenni, ekkor csak a mondanivaló áll rendelkezésre, és még óvatosabban kell bánni az értelmezésnél, még több feedbacket igényel.)
Azt mindenki tudja, hogy a másik szemébe nézés alapja a nyílt lapokkal játszásnak, de az sem jó, ha folyamatosan a másik szemébe bámulunk, ezt egy idő után agressziónak érzékeli. Járassuk a szemünket a T-zónán, ez a szemöldökök feletti rész(T felső része), és az orr(T szára).
Gyakran elcsodálkozunk, amikor felvételről halljuk magunkat, hogy nyávogunk, vagy szavakat nyelünk el, esetleg monoton a beszédünk. Érdemes tenni egy kísérletet, mondjuk egy telefonbeszélgetéskor felvenni a saját részünket(ez természetes beszéd és nem felolvasás), és utána meghallgatni. Ami nem tetszik, arra tudatosan oda lehet figyelni.
Ha nagyon magas hangon beszélünk, kifele az sem túl kellemes, semmiképpen nem tekintélyt parancsoló, és gyakran idegesítő, (férfiakra rásüthetik a meleg jelzőt csak a hangjuk alapján, nőknél is sok a negatív asszociáció). Ilyen esetben érdemes beszédterápián ezt orvosolni, főleg ha munkánk során hangunkkal dolgozunk, vagy sok negatív élmény ért már a hangszínünk miatt. A hangot lehet tudatosan mélyíteni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)