Lélekmelegítő téli ünnepek

Az amerikaiak nagyok abban (is), hogyan csináljanak ünnepet, ami a léleknek üdítő.
Íme a novemberi kínálat:
Give up your shoulds Day (november 1): Az add fel a meg kell csinálni gondolatokat" Nap már harmadik éve ünnep az USA-ban, és egyszerű lényege az, hogy arra a napra minden meg kéne csinálni, meg kell csinálni, muszáj megcsinálni jellegű mondatot és a vele járó stresszt likvidájuk az életünkből. Érdemes lenne Magyarországon is bevezetni, rögtön azzal, hogy nem KELL és MUSZÁJ temetőbe menni ezen a napon.
Use Your Common Sense Day: 4 Használd a józan paraszti eszedet- legyél gyakorlatias- ez nap nélkül is jól megy nekik.
World Kindness Day: 11 A kedvesség világnapja. Minden nap ez a nap van gyakorlatban odakint, mert ez a legszembetűnőbb, amikor kikerül az ember, a kedvesség és a mosolyok.

National Unfriend Day: 17 : Ez messze a legfurcsább ünnep. A Facebookhoz kapcsolódik, azaz kiszelektálni a "hamis" barátokat a listáról. 2010-ben volt először, és Jimmy Kimmel amerikai TV-host nevéhez fűződik. A Facebookon idére is meg van hirdetve...Mert jogunk van csak a valódi baráti érzelmek mentén választani a virtuális világban is.
National Day of Play: 17 Kapcsold ki a TV-t, a számítógépet, és játssz. Együtt, a családoddal. Ez az ünnep máshol is ünnep, pl Franciaországban, Németországban, Indiában stb.
National Day of Listening: 23 Te kire hallgatsz? És miért?
A Word Kindness Day-t kötelezővé tenném törvényileg Magyarországon, az undokság hazájában. Jó megélni ilyen napokat személyesen. Elgondolkodni, egész nap a kell-ek, a kedvesség, a barátság, a játék, a valakire való odafigyelés lényegén.
Ha mind a 28 novemberi amerikai ünnepre kiváncsi vagy, a linken leered.

Én és a többiek (1., 2.)

Munkatársam 28 éves kismama, 3 gyerekkel. Amikor szült annyi idős volt, mint én. Le vagyok maradva."
"Más már komoly párkapcsolatban él, én meg még mindig otthon a szüleimmel."
"Az egyetemi csoporttársaim mind jobban keresnek nálam, pedig ugyanazt tanultuk."
"Én még mindig albérletben élek, míg a barátnőm nagy házban, kocsim sincs, neki meg van."
Ismerősek ezek a mondatok? Teljesen természetesen mérjük magunkat másokhoz. Ez egy alapvető emberi tulajdonság, ez által is pozicionáljuk magunkat, a társadalomban elfoglalt helyünket, akárcsak az általunk megszerzett iskolai végzettségekkel, a munkánkkal amit végzünk, de akár a zenével, amit hallgatunk. A "ki vagyok én?" kérdésre a válasz soha nem történhet meg úgy, hogy nincs külső környezet, amihez képest elkülönítjük az énünket. Az énelkülönítés mellett egy másik folyamat is párhuzamosan folyik, ennek ellentéte, a szocializáció, amellyel a társadalomba illeszkedünk be, azaz valamennyien kicsit hasonlóvá válunk a közös normák követése által.

Egyszóval ez a másokkal való hasonlóság vagy különbség körbeveszi az életünket. Nyilván, ha a különbség a mi oldalunkra pozitív, akkor az önbizalmunk nő. Például nekünk van jobb munkánk, nekünk van kapcsolatunk, nekünk van szép lakásunk, mi tudunk utazni és a többi...De mindig lesznek olyanok, akikhez képes valamilyen szinten hátrányban vagyunk: anyagilag, képzettségileg, és nagyon gyakran, a szerencse szegődik a másikhoz, ezt a legnehezebb megemészteni. Neki miért, nekem miért nem?
Az ilyen jellegű töprengések gyakran önbizalomcsökkenéssel és megoldatlan frusztrációval járnak. Nehéz elfogadni, hogy annak a másiknak, akit esetleg semmivel sem tartunk többre magunknál, vagy éppen szerényebbek a képességei, mégis, jobban megy neki. Biztos ez?
Általában ilyenkor egy irígylendő tulajdonságot kiemelünk. Nézzük az első példát, a fiatal három gyerekes anyát versa az egyedülálló kicsit fiatalabb lányt. Akarna ő nap szinten dolgozni és három gyereket nevelni?Munka után azonnal rohanni a többi kötelezettség fele? Esténként fürdetni, mesét olvasni, főzni, a közös kocsmázás helyett? stb.
Komoly párkapcsolat és egyedüllét... komoly párkapcsolat nem egy ember, hanem egy egész családdal való kapcsolat, kötelező pofavizitek, sokszor olyan emberek közt eltöltött kötelező idő, akikkel nem biztos, hogy az ember a szabadidejét töltené. Sokkal kisebb önálló döntési kör, az én helyett a mi kerül előtérbe...stb.
Gazdag barátnő és szegény barátnő...elképzelhető, hogy a gazdag barátnő nem él jó kapcsolatban, vagy nem utazott annyit, vagy kevésbé attraktív, vagy unja a munkáját, vagy beteg hozzátartozója van stb.
Amikor magunkat máshoz mérjük, és rosszabbnak találjuk a helyzetünket, vagy van fájó pont az életünkben, amin nem tudunk változtatni, akkor két dolgot tegyünk: nézzük meg, mik az ő nehézségei, és általában találunk néhány nehézséget, amit nem szívesen vállalnánk. Másrészt, nézzünk körbe, hogy nekünk, ha most jelenlegi helyzetünkben nem is jó az életünk egy vagy több aspektusa, de egészen biztosan volt olyan az életünkben, amit mások irígyelhettek volna.
Végezetül ne feledjük, hogy minden változik. A jó dolgok is elmúlnak sajnos, de a rosszak is, azaz egy helyzetet nem kell katasztrófizálni, mert valószínűleg változni fog. A változás lehetőségét soha ne zárjuk ki.

2.
Nemrégiben ismerkedtem meg az ökológiai modellel tanulmányaim kapcsán. Annyira jól összeszedte mindazt, amin az ember soha nem gondolkodik, és hajlamos figyelmen kívül hagyni, amikor megvizsgálja a saját életét, hogy gondoltam, írok róla itt is, hátha másnak is segíthet.
A hagymahéjmodell, mely Bronfenbrenner nevéhez kapcsolódik, a következőképpen néz ki:

(Kép:faculty.weber.edu)
Az egyén életét saját tulajdonságai határozzák meg: kora, neme, egészsége, habitusa stb. (Ez a fehér rész).
Ehhez adódik hozzá a mikrokörnyezete (sötétebb zöld): a család szerepét nem kell agyonragozni, nagyon fontos, az iskolái,  a körülötte élő kortársai, barátai. Bronfenbrenner fontosnak tartja a vallási hovatartozást, közvetlen környezet és hatást fejt ki a lakóhely, illetve munkahely.
Sokan például bele sem gondolnak, mennyit számít egy lakóhely. Nemcsak maga a lakás de a tágabb környezet is. Pedig elég elmenni mondjuk lakásnézőbe, van olyan hely, ahonnan szinte kihátrálunk, olyan nyomasztó, lelakott, ócska, és van olyan hely, amit szívesen elfogadnánk, jól érezzük benne magunkat. És van egy harmadik, ahol nem érezzük jól magunkat, de nem egyértelmű számunkra miért, egyszerúen nyomasztó. Nos ha mindennap ilyen helyen kényszerülünk élni, az bizony kihat a mentális egészségünkre.
Mezorendszer (világosabb zöld) a modellben a mikrorendszer elemeinek egymással való kapcsolata. Egyszerű dolgokra kell gondolni, mondjuk  a családunk szomszédokkal való kapcsolatára, vagy a gyerek esetében a szülők oktatási intézményekkel való kapcsolatára stb. Ha a kapcsolatok az elemek között harmónikusak akkor az egyén számára a környezet nem fenyegető.
Az exorendszerbe (sötétkék) tartozik minden össztársadalmi jelenség, a gazdasági helyzet, a politikai nézetek, az iskolarendszer, a kormányzat és a vallási rendszer. Noha ez már abszolút a közvetett környezet, elképesztően erős a hatása. Nem kell messzire menni, hogy belássuk, a gazdasági válság milyen hatással van az életünkre, és bizony a politikai légkör is lehet nagyon nyomasztó, ezt is a bőrünkön érezzük mostanában. Nem mindegy, hogy egy országban a vallás a mindennapok része (hajnali müezzinekkel), vagy szabad vallásgyakorlás van, és az sem mindegy, milyen az iskolarendszer ami felnőtté neveli a gyermekeket.
A makrorendszer (világoskék) gyakorlatilag az adott társadalom kultúrája, hiedelmek és értékek, amelyek abban a kultúrában elfogadottak. Ez igen megfoghatatlan, de elég egy keveset külföldön élni, hogy ezt a rendszert erősen érezzük, milyen "alattomos" módon épülnek belénk bizonyos látásmódok, és mennyire gyorsan konfrontálódhatnak más látásmódokkal, ha egy más kultúrából jövővel találkozunk.
A legkülső hagymahéj (fehér) pedig maga az idő dimenziója, hiszen az idő múlásával az egyes korokban a gondolkodás és a kultúra, a társadalmi rendszer is folyamatosan változik, az egyén közvetlen környezete is és maga az egyén is. Erre mondjuk, hogy csak a változás állandó. Ha úgy érezzük, egy helyben toporgunk, gondoljunk vissza a tíz évvel ezelőtti önmagunkra, és máris látjuk mennyi minden történt. Csak idő kellett hozzá.

Fegyverek a tél ellen

Komoly fegyverrekkel fogok harcolni a tél ellen. Tavaly ugyanis kínkeserves volt a tél. Hat év enyhe éghajlaton töltött, boldog amerikai tél után a tavaly, a Magyarországon töltött nagyon hideg tél rettenetes volt, testileg és lelkileg. Minden második héten felsőlégúti betegségbe estem, egyikből ki, másikba be. Antibiotikumok, rossz közérzet, némaság. Ehhez adjuk hozzá, hogy nagyon rossz kedvem volt, teljesen depresszióba estem, részben negatív események, részben a betegségek hatására. Most úgy döntöttem, tudatosan készülök a télre, amire tavaly sajnáltam a pénzt, idén bizony nem fogom. De nemcsak pénzkérdés a télre való készülés, hanem lelkileg is nagyon fontos előre tréningezni.
TEST:
Vitaminok:
Még májusban is beteg voltam, akkor javasolta valaki a gyógygombákat, ezt nem itthon veszem, mert az itthoni duplája az ugyanolyan angliainak. Ez a gomba, meg az Immunotab az, amit mindenképpen "enni" fogok télen.
Öltözet, bőrápolás:
Ezen kívül komolyan odafigyelek, hogy a hidegallergiás ekcémás bőrömet rendszeresen bekenjem, a krémek a táskámban lapulnak. Nagyon figyelek, hogy inkább melegem legyen, mint fázzak, a sál még az enyhe időben is alap.
Mozgás:
Elkezdtem jógázni, és mindenképpen folytatom, nagyon sokat ér a hátfájásom és a lelki erőnlétem szempontjából.
Napsütés:
Ami tavaly kimaradt, pedig kellett volna, a szolárium. Sajnáltam rá a pénzt, és nem néztem körül olcsóbb lehetőségeket kutatva. Most találtam húsz alkalmas bérletet 7600-ért, ez egész télre jó lesz. Amíg süt a nap, nem megyek, de ahogy bejön a nagy hideg, heti egyszer biztosan megyek.




LÉLEK:
Élmények:
Keresem az olyan élményeket, amelyek feldobnak. Például a Frei kávézó fűszeres forró csokija, vagy egy jó könyv, kellemes zenék a hétköznapokon, jó filmek, baráti beszélgetések. Bármi, ami egy kis boldogságot ad minden napra.
Lelki tréning:
Elkezdtem a három áldás gyakorlatot, és folytatni fogom, ugyanis tényleg NAGYON hatásos. Kicsit lejjebb olvashattok a módszerről.
Nektek volt rossz télélményetek? Készültük most a télre tudatosan?

Három áldás gyakorlat

Kedves Olvasók!
Nagyon megörültem a kommenteknek, amiket legutóbb kaptam. Noha a blogot kevesen ismeritek, de nagyon sokat jelent, ha kommenteltek, és kialakul egyfajta párbeszéd.Szóval köszönöm nektek a kommenteket, amiket valamiért a rendszer nem engedett át, most állítottam őket webre.
A mai nap egy egyszerű gyakorlatot ajánlok a figyelmetekbe, a pozitív pszichoterápia házifeladata szokott lenni.
Nagyon egyszerű, mindig mindenkinek érdemes megcsinálni, de főleg akkor, ha éppen hullámvölgyben van az életünk. A gyakorlat egy kis füzetet meg egy tollat igényel. Vagy akár blogot is lehet nyitni neki, de én inkább a füzetet javaslom, azt is olyan piciben, hogy akár hordozható legyen!
Minden este gondoljuk át a napunkat a következő szempont szerint. Keressünk három pozitív dolgot a napunkban. Három dolgot, amikor  ránk is sütött a napfény, ez lehet egészen komoly, mondjuk a húgunk gyerekének megszületése, vagy egészen apróság, mondjuk egy jó fagyizás  a napsütésben. Írjuk le őket, és írjuk le azt is miért voltak jók, és miért történtek meg velünk.
Miközben ezeket leírjuk, egyrészt a rögzítés során valami pozitívra fókuszálunk, másrészt tudatosítjuk magunkban, hogy minden napban, még a jelentéktelen napokban, a rossz napokban is van három pozitív dolog.
A pozitív pszichoterápia szerint a gyakorlat rendszeresítéséhez kb egy hét tudatosság kell, utána egyszerűen rákapunk. Én tegnap kezdtem el, egyelőre fejben.
A tegnapi napom elsőre visszagondolva iszonyat unalmas volt, a kánikulában itthon vergődtem és filmeket néztem, ettem is,- többet, mint kéne,- este szokásos bevásárlás, és az egész nap összefolyt. Mégis találtam három pozitív dolgot a napban:
1. Este a Tescoban régi kedves ismerőseimmel találkoztam és a hölgy ahogy hazaértem, küldött egy üzit, hogy találkozzunk már a jövő héten, olyan jó volt látni engem!
Miért történt/mi volt benne a jó: a jó az volt, hogy idejét se tudom, mikor beszéltem amerikaiakkal, és jó volt megint angolul csevegni. Nagyon jól esett, hogy az ismerősöm örült nekem és találkozni szeretne velem.
2. Délután játszottam a lányommal társast és a számfogalmak egész szépen alakulnak a fejecskéjében, ennek is örültem.
Miért történt/miért volt jó: Nos gyakran kell erőfeszítést tennem, hogy játsszak, egyszerűen nem mindig van kedvem. Jó, hogy rávettem magam, és örülök, hogy fejlődik a gyerekem.
3. Öreg este, mikor visszatértünk a vásárlásból, láttunk egy kis sünit, egész közel mentünk hozzá, és nem gubózott be, szaglászott felénk, nagyon édes volt.
Miért történt/miért volt jó: jó volt odakuporodni egy ilyen pici állathoz, és jó volt, hogy a lányom annyira boldog volt tőle, amikor felcuccoltunk még egy szelet almával visszaszaladtunk, hátha ott maradt a kis jószág, persze nem, de a gyerek nagyon örült neki, és én is. Elalvás előtt megbeszéltük, hogy holnap lerajzoljuk.
Na, valahogy így kell leírni a dolgokat. Jelentem, végig mosolyogtam az öt perc alatt, azzal hogy leírom, nem ignorálom, nem megy feledésbe, és tényleg mintegy kivilágít a napból. Én egész biztosan folytatom a három áldás gyakorlatot, és ha valaki elkezdi, értesítsen a hatásról!
Mosolygós napot mindenkinek! :)

Update:
A három áldás gyakorlatot, blog formájában, (mi másban,) kipróbáltam kb másfél hónapig.
Tapasztalataim:

1.  Eleinte valóban sokat segített, és már szinte előre kerestem a jó pontokat a napban.
2. Valóban minden napban vannak jó pillanatok, még ha nagyítóval is kell őket keresni.
3. Ám egy idő után nem éreztem, hogy a jótékony hatás továbbra is fennállna, így egy  pár napja felhagytam  vele.
4. Talán a kitartás hiánya okozta, hogy nekem nem sikerült azt az erőteljes lelki többletet elérni, amit ígértek a pozitív pszichoterápia kiötlői, hogy ettől a módszertől elvárható.
5. Gondolom ilyenkor az is alap, hogy az ember életében nagyon negatív dolgok ne lendítsék ki a mérleget a mínusz tartományba.
6. A legnehezebb egyébként az olyan napokról számot adni, amelyekből a legtöbb van, a teljesen szürke, unalmas, semmi sem történt napokról, ilyenkor komoly fejtörést okozott egyáltalán nap végén visszaidézni, hogyan is zajlott a rutinszerű nap. Viszont az is igaz, hogy az ilyen napok utólag kapnak egy kis értelmet, ha találunk bennük valami jót, és nem egy nagy szürke maszlagként élnek a fejünkben.
7. A gyakorlattal nagyjából egy lelki térképet is lehet rajzolni, hogy mennyi az optimista, jókedvű napok száma külső hatás nélkül, mennyi az elkeseredett napok száma, és volt-e külső hatás, illetve mennyi az elvesztegetett szürke napok száma.
8. Nőknél nagyon komolyan korrelál a kedvindex a női ciklussal. Érdemes figyelembe venni.

Mit bánnak meg a haldoklók?

Ne bánj meg semmit.

Az értő hallgatás

Minden beszélgetős terápia alapja a terapeuta részéről az "értő hallgatás".
Ezt egy baráti beszélgetésben nehéz realizálni. Miért?
1. mert ott senki nem fogja magát vissza, sokszor versenyt panaszkodnak egymásnak a hasonló élethelyzetű emberek,
2. vagy egy bizonyos probléma egy másik hasonló saját problémát juttat eszébe a partnernek, és máris a fókusz elfordul az eredeti problémáról magáról.





 Nem haszontalanok azonban terápiás szempontból ezek a beszélgetések sem, amennyiben a problémás fél meg tud látni valamit a barát válaszaiban. Sokszor azonban egymás egyre mélyebbre húzása lesz a beszélgetés vége, főleg ha hasonló helyzettől szenvednek a beszélgető partnerek.
Ha valaki hozzám fordul a problémájával, időnként rászorítom magam a haver szerepből való kilépésre és bebújásba a tanult coach szerepbe (nem könnyű!).
Ekkor a másik mondanivalója alapján a tudatomba áramló saját élményeket nem nevesítem, nem mesélek róluk, viszont segíthetnek a továbbkérdezésben.
Kérdezek, kérdezek. Minél tovább hallgatok, annál inkább felismerem, hogy a másik gondja csak pontokban hasonlít arra az eseményre ami velem történt, és jobb is, hogy nem a természetesen feltörő közlési szándékkal rögtön elmeséltem, hanem elhallgattam.
Minél többet tudunk értve hallgatni, és a másikat kérdésekkel továbbgörgetni annál jobban fogja magát érezni. Szemmel látható, amikor a beszélgetés végén megkönnyebbül. Gyakran pont a sok elmondott info maga ad választ megoldási lehetőségekre, és ekkor végeztük jól a munkánkat, ha a másik maga jön rá néhány megoldási lehetőségre.
 Ez persze nem jelenti a helyzetből való kikecmergést, de ha reményt adtunk, az sokszor felér egy megváltással.

Ki él tovább?

Mint tudjuk vannak az élettartamnak megváltoztathatatlan faktorai, mint az öröklés, a nem (nők átlagosan 7-8 évvel tovább élnek a férfiaknál), a faj. Más tényezők igenis megváltoztathatók, például néhány egyszerű(nek tűnő) egészségmegőrző intézkedés akár 7-12 évet adhat hozzá az életünkhöz, mutatta ki egy Alamade, CA-ban, 7000 felnőttön végzett tanulmány.
Ezek:

1. Nemdohányzás.
2. Mérsékelt alkoholfogyasztás.
3. Rendszeres reggelifogyasztás.
4. Fő étkezések közti csipegetés megszüntetése.
5. Normál súly megőrzése.
6. Kb nyolc óra alvás éjjel.
7. Rendszeres, nem túl megeröltető mozgás.

Elég evidens szabályok ezek, mégis kevesen tartják be őket. Laboratóriumi állatokon kimutatták, hogy a kalóriamegvonás az egyik leghatékonyabb élettartamnövelő módszer, 40 % kalóriacsökkentés 50% életidőnöveléssel járt. Érdemes a bánatevésről tehát leszokni.
Vannak egyéb pszichoszociális tényezők, amelyek befolyásolják az élettartamot, és jó ezt tudatosítani magunkban.
Minél több ember vesz körül minket, annál tovább élünk. Igyekezzünk a családi és baráti kötelékeket életben tartani, az elmagányosodás évekkel csökkentheti le az életet.
Az autonómia érzése (pl annak megválasztása, hogy hol éljünk, mire költsünk), valamint az olyan emberek jelenléte az életünkben, akik bíztatnak, és hisznek a képességeinkben szintén sokat hozzátehetnek az élettartamhoz.
A stressz és a munkahelyi megelégedettség két nagyon sokat vitatott kérdés. A stressz képes agysejtek pusztítására is, így nyilván az élethossz csökkenésében is szerepet játszhat. Az irodai dolgozók  kétszer annyian kapnak infarktust, mint  háziasszony nőtársaik. Egy kellemetlen főnök, elnyomott ellenséges érzések és a munkahelyi mobilitás mesterséges leszorítása mind okozói lehetnek a szívkoszorú-ér problémáknak..
A környezet is sokat hozzátehet  lelki egészségünkhöz, azt is kimutatták, hogy az egészségtelen környezet (szennyezett levegő, rossz minőségű ivóvíz) illetve azok a területek, ahol a bűnözés komoly méreteket ölt, évekkel csökkenthetik az élettartamot.
Végül, de nem utolsósorban a tanult, magasabb jövedelemmel rendelkező, magas beosztású emberek tovább élnek mint tanulatlan, szerény anyagi körülmények közt tengődő társaik. Egy tanulmány szerint a nyolc általános végzett nők 65 és 74 éves kor között sokkal halandóbbak, mint akár egy év egyetemi tanulmányokat folytató társaik.
(Forrás: P. Skalka: Who lives longer?)