A nosztalgia mindegyikünkben ott van, ahogy a régi dolgok szebb színben látása is, ennek az egyik oka az, hogy valóban kiesnek a nem túl jelentős rossz emlékek, ez egyfajta énvédő mechanizmus, a másik pedig az önigazolás, mindenki úgy akar visszatekinteni, hogy az ő élete igenis értelmes, fontos, élményekben gazdag, hiszen ha nem így volt, akkor feleslegesen élt.Az életünkből pedig csak egy van, és nincs annál rettenetesebb, ha a feleslegességét, az elszalasztott lehetőségeket érzetük csak meg belőle. Az agyunk azonban gondoskodik arról, hogy ne legyen így.
Amikor nehezebb időszak előtt állunk, valamit le kell zárnunk, még gyakrabban elkap a nosztalgia. Ez egyfajta feldolgozása egy fontos érának az életünkben.Kiválóan visszaadja ennek a hangulatát Bryan Adams: Summer of 69 dala.
A legtöbb ember egyébként a felnőttkorának az elejére, az első szerelmek izgalmas korára szeret visszaemlékezni a leginkább, amikor már kellően felnőtt ahhoz, hogy a szülei ne akadályozzák minden saját hülyeségét meg, és kellően fiatal ahhoz, hogy megváltsa a világot, vagy legalábbis elhiggye, hogy még minden előtte van az életben. Az érzés, amit az az énekes is közvetít, hogy minden örökké fog tartani, szerelem, fiatalság, de a bánatok is, a most vagy soha és az ezzel járó következetlenség mind erre az időszakra jellemző. Ez a legsűrűbb pontja a legtöbb ember életének.
Ti szívesen gondoltok vissza a tizenévek végére huszonévek elejére?
