Céljaink megvalósítása (1.,2., 3.)

1.
Nemrég olvastam egy szakmai fórumon, hogy az emberek 97% százaléka feleslegesnek tartja a célkitűzéseket, és pedig két okból: visszatartja a félelem az ismeretlentől, úgysem fog sikerülni hozzáállásból. Legtöbben megmaradnak a "mi lenne ha?", és az álmodozás szinten. Gyakran a "sodródom az eseményekkel" állapotot életformának választják, miközben folyamatosan áldozatnak érzik magukat, mert meg sem próbálják a céljaikat realizálni.
Pedig nagyon fontos, hogy konkrét, mérhető és megvalósítható céljaink legyenek, de miért is?

1. A céljaink által többek leszünk, többünk lesz(anyagilag vagy lelkileg), többet fogunk tudni
2. A tehetségünket és az eszünket a maximumon használjuk, ha a saját és nem a mások által megszabott irányba megyünk
3. Az életünknek több általános értelmét fogjuk látni
4. Jobb döntéseket hozhatunk, ha fókuszálunk a prioritásainkra
5. Összeszedettebbek leszünk
6. Többet teszünk magunkért és másokért is
7. Önbizalomépítőek a célok
8. Elégedettebbek leszünk, motiváltabbak és sokkal lelkesebbek

Milyen céljaink legyenek? Reálisan megvalósíthatók, olyanok, amelyeket fontosnak érzünk, hogy az életünkben elérjük, és ami nem elrugaszkodott a személyes valóságunktól.
A következő kérdések segíthetnek felmérni a választott téma fontosságát az életünkben:

• Valóban ez az én célom?
• Morálisan elfogadható és kivitelezhető?
• A rövidtávú céljaim összefüggnek a hosszútávú céljaimmal?
• Érzelmileg elkötelezetté tudom-e magam tenni a véghezvitelhez?
• El tudom magam képzelni elérni ezt a célt?

A célkitűzésnél fontos az, hogy ne olyan homályos célkitűzéseink legyenek, hogy "gazdag akarok lenni", vagy "sikeres akarok lenni". Sokat segít, ha részletesen elképzeljük a célt, a vágyott gazdagságot, vagy sikerességet, és a hogyanját a cél elérésének. A "nem tudom, hogyan de ezt meg ezt akarom" jellegű álmodozások nem vezetnek konkrét eredményekhez, és csak meghasonlás és önsorsrontás lesz a végkifejlet. A legnagyobb gond a halogatás szokott lenni, ami annyiban előnyösebb az előbbi elnagyolt vágyakhoz képest, hogy legalább valami konkrét elképzelése van az illetőnek, de mégsem vág bele a megvalósításba. A halogatás leggyakoribb oka szintén a félelem, elsősorban a külső körülmények jobbra fordulásának egyfajta várása. A halogatásnak gyakran van alapja, de nem akkor, ha évekig halogatunk.








2.
Ha megvan a kiválasztott célunk, amit elérni kívánunk, akkor egy kis célanalízist kell tartanunk.
Mit is jelent ez?
Célidő:Meg kell vizsgálnunk azt, hogy a célunk egy rövid, középidős, vagy hosszú idő után megvalósuló cél, esetleg életmódcél, aminek nem egy kimeneteli pontja van, hanem egy folyamatosan fenntartandó állapot. Az időtávot meg kell határozni, és egyfajta "órarendet" kell hozzá készíteni.
Célkutatás: minden, ami a célhoz kapcsolódó szakirodalom, felszerelés, olvasmány, legyünk profik a saját céljainkban, legyen az életmódváltoztatás, vagy saját vállalkozásra való felkészülés, vagy a nagy ő megtalálása. Mérjük fel a célunkhoz vezető úton minket érhető nehézségeket, előre! Ez nagyon fontos lesz, hogyha későbbiekben belelépünk a kátyúba, akkor ne érjen meglepetésként, és ne adjuk fel az első körben.
Célbeintegrálás a mindennapokba. Na, ezen a ponton szokott a lelkesedés alábbhagyni. Akartunk egy tengeri malacot. Elolvastunk minden szakirodalmat, beszereztük a kellékeket, jöhet a coca! Igen ám, de amikor biztosítani kell neki a futkározási időt, akkor mindig közbejön valami, pedig elméletben milyen szépen elterveztük, hogy minden nap futtatjuk. Vagy épp magunkat akartuk minden este mozgásra bírni, és már harmadik napja a csokis perecet rágcsáljuk a TV előtt...Ne legyünk maximalisták. A cél beintegrálásánál nézzünk magunkba. Ha a malac minden másnap fut egyet, és egy nagyobbat egyszer hétvégén, mi pedig kétszer egy héten futunk, és egyet tornázunk a hétvégén, akkor a célunk nem veszik kárba, mozgatunk és mozgunk, de tudomásul kell venni, hogy az időnk véges, a teendőink száma pedig eddig, az új cél megfogalmazása előtt is kitöltötte a napjainkat!
A megvalósítás rögös útjára léptem, mégsem vagyok boldog.Miért?
Ilyenkor fel kell tenni a nagy kérdést: valóban ez volt a cél? Ha igen, miért nem vagyunk boldogok vele?
A céljainkat bármikor módosíthatjuk,- ahogy itt az előzőekben egy okos kommentben is elhangzott. De nem ciki ez? Miért lenne? Saját magunk barátja és nem ellensége vagyunk, minden célunk a saját jobb közérzetünket szolgálja hosszabb vagy rövidebb távon. Ez persze nem azt jelenti, hogy futamodjunk meg az első nehézségeknél. Ezeket jó esetben felmértük. Ne várjuk egy kezdő vállalkozástól, hogy fél éven belül nyereséget hozzon. Ne akarjunk az első héten három kilóval könnyebbek lenni. Ne gondoljuk, hogy az esti egyetemen nem kell tanulni, csak úgy odaadják a végzettséget igazoló papírt. Ne higgyük, hogy mert eldöntöttük, hogy többet nem hívjuk föl azt a csaló Jóskapistát, majd nem fáj a hiánya.
Nagyon sokszor az első nehézségnél az emberek nagy része feladja a céljait. Gondoljunk a fogyókúrára. Egy hétig bírtuk csoki nélkül, most pedig egy táblával benyomtunk. Kész, vége. És valóban, az emberek háromnegyede másnap ugyanúgy eszik tovább, mert hiba került a gépezetbe. Pedig semmi nem történt, ami hosszabb távon a fogyókúrát veszélyeztetné. Ha másnap ugyanolyan elánnal folytatja tovább, és csak heti egyszer eszik egy tábla csokit napi kettő helyett, akkor garantáltan fogyni fog. Elsősorban életmódcéloknál igaz az, hogy általában egy rossz szokásról akarunk leszokni, valamiről, ami életünk szerves része, és el kell fogadni, hogy ez visszaesésekkel fog járni. Ha eddig türelmetlenek voltunk, csak azért mert elhatároztuk, hogy türelmesek leszünk, nem fogunk egy csapásra megváltozni, hasonló a helyzet a cigivel, csokival, mozgással. Ezeknek a céloknak a lényege a változtatás, nem a váltás!
Mindent nem lehet száz százalékra eltervezni. Ha pl eldöntöttük, hogy lelépünk a minket csak igavonó baromként értékelő munkahelyünkről, akkor hiába a sok állásnézés, száz százalkon soha sem lehetünk biztosak abban, hogy nem lépünk bele egy következő kakiba. Ezt csak remélni lehet. viszont veregessük meg a saját vállunkat, hogy eljutottunk odáig, hogy már azt tudjuk mondani:elég, nem csinálom tovább. Ez is egy hatalmas előrelépés.
Ünnepeljünk meg minden kicsi teljesítményt, amit sikerült elérnünk. Kis setbackek miatt nem adjuk fel a célt, és ne kezdjük el a negatív beszédet magunkban, de ne is hagyjuk, hogy a nagy önmegbocsátásban teljesen elkényemesedjünk. Gondoljunk arra, hogy saját magunk edzői vagyunk, mindig, minden körülmények közt!




3.
A SWOT analízisről először akkor hallottam, amikor marketing-,és reklámmenedzseri tanulmányokat folytattam, vagy tíz éve. Egészen mostanáig úgy tudtam, hogy kizárólag a marketing eszköze, most viszont tanulom, hogy a coaching is elcsente, hiszen annyira jól használható a személyes célkitűzések megvalósításának mérlegelésekor.
A SWOT analízis pofonegyszerű. Nem más, mint egy betűszó:strenghts, weaknesses, opportunities, threaths, azaz erősségek, gyengeségek, lehetőségek, akadályok.
A mindenki által ismert mellette-ellene mérlegnél a SWOT analízis sokkal letisztultabb képet adhat. Az első két része, a gyengeségek és erősségek a  saját személyünkről szólnak, alaposan meg kell vizsgálni a képességeinket és az elérendő sikerhez szükséges képességeink tudásunk minőségét, és teljesen őszintén kitölteni. A második két rész, a lehetőségek és az akadályok már a külvilág céljainkra gyakorlott hatását hivatott rögzíteni.
Hogyan töltsük ki minél hatékonyabban?
Erősségek:
Milyen tapasztalataink és tanulmányaink vannak, amelyeket hasznosíthatunk a cél érdekében?
Soroljunk fel példákat arra, amikor tudásunkat már megfelelően hasznosítottuk.
Mi az amiben jók vagyunk?
Mit látnak más emberek erősségeinknek?
Nem kell szerénynek lenni, kerüljön bele minden ebbe a részbe amiben igazán jók vagyunk, és amit tudunk hasznosítani (a kettő nem biztos, hogy egy, pl lehet nyelvvizsgapapírunk, de nem tudunk megszólalni sem, viszont a munkahelyre a papír kell stb.)
Gyengeségek:
Milyen területek nem fekszenek nekünk?
Mi az, amit már kipróbáltunk, és nem megy?
Mi az, amit kerülünk?Miért?
Mások mit látnak bennünk fejlesztésre szorulónak?
Lehetőségek:
Milyen forrásaink vannak a cél megvalksításához (anyagi, kapcsolati tudásbeli tőke)?
Milyen lehetőségek rejlenek a kapcsolati hálónkban kifejezetten?
Vizsgáljuk meg az erősségeinket és nézzük meg ezek mit tudnak megnyitni számunkra?
Akadályok:
Mennyire befolyásolják a célmegvalósítást a következők:időbeli, földrajzi, társadalmi kötöttségek, személyes helyzetben rejlő nem áthidalható problémák, anyagi helyzet?
Nézzük meg a gyengeségeinket, van-e ezek közt olyan, ami kifejezetten hátráltat a célmegvalósításban?
Volt-e korábbi célunk, ami megbukott a megvalósításban?Miért? Meg tudnánküe most valósítani?Mi a tanulság abból a korábbi tapasztalatból?
A SWOT formai követelménye egy négyzethálós diagramm, hogy mindent egyszerre lássunk (kép:zimbio.com-ról):

Ez egy nagyon egyszerű és nagyon hasznos eszköz, érdemes rá időt szánni, mert megtérül. Kitöltés után lehet aludni rá egyet, újra elővenni, kiegészíteni; megmutatni közeli barátnak, kiegészíteni az ő meglátásai szerint; és persze szakemberrel (coach) is érdemes megcsinálni együtt, vagy kielemezni együtt. Már az egyes elemek összeszedése is sokkal tisztább képet adhat, de igazán az egésznek az elemzése az, ami a célmegvalósításban segít. Ha nincs konkrét célunk, csak érezzük, hogy ki kell törni a mostani állapotunkból, akkor is hasznos, kirajzolódhat az analízis segítségével egy irány, amelyet érdemes követni.

Különleges napok

"Fontos" napokon, amiből néhány van az évben, mint születésnapok, karácsony, évfordulók, mindannyian igyekszünk már ébredéskor tudatosan jól érezni magunkat. Sőt egymással is sokkal türelmesebbek vagyunk, és kedvesebbek.
Azon gondolkodtam el, hogy miért nem tudjuk ezt minden napra alkalmazni? Van az az elcsépelt mondás, hogy éld minden napodat úgy, mintha az utolsó lenne. Ebben sok igazság van, mert amiből kevés van, azt jobban megbecsüljük, mint amiből sok van, mint a hétköznapok. Pl nyaraláskor is sokkal fókuszáltabbak vagyunk arra, hogy jól érezzük magunkat, és ez nem csak a környezetváltozásnak köszönhető!
Gyakran azt érzem, hogy a hétköznapokon nem kapcsolom ki a szorongási gépezetet, nem teszek meg olyan dolgokat, amikkel jobban érezhetném magam, és még olyankor sem, amikor hétvége van, és a teendők nem annyira súlyosak. Gyakran szeretnék elindulni valahova, aztán a cselekedet elmarad, és foglalkozom mondjuk a takarítással, pedig tudom, hogy sokkal többet nyernék a napból, ha az ötletemet kivitelezném.
Tegnap volt a születésnapom. Már előtte való este eldöntöttem, hogy na, a születésnapomon nem fogok itthon ülni, ennek a napnak jól kell sikerülnie, még akkor is, ha egész nap egyedül vagyok a gyerekkel! Reggel ehhez is tartottam magam, felöltöztettem a gyerekem, reggeliztünk, összepakoltam a málhazsákot, és egy óra múlva már bent is voltunk a városban, ahova annyira ritkán jutok el. Egészen kikapcsoltam a folyamatos aggodalmaimat is, mikor egy-egy átúszott az agyamon, nem kapaszkodtam bele, ahogy szoktam, hanem figyelmeztettem magam, hogy születésnapom van, ezzel most nem foglalkozom. Megtehetném más napokon is, de akkor nincs bennem az az érzés, hogy ennek a napnak a sikere rajtam múlik, ha én nem teszek érte, senki sem fog. Nyilván a munkanapokon, vagy mondjuk, ahogy most én vagyok, gyesen nehéz minden napot érdekessé varázsolni, és nem lehet a monotonitást sem kikapcsolni, a rutint, és a muszáj megtenni teendőket. De elhatározni minden bizonnyal ugyanúgy el lehet, hogy a napot értékesnek éljük meg, és esetleg valamilyen kisebb számunkra fontos dolgot elhelyezzünk benne, mint a fontos napokon.