"Más már komoly párkapcsolatban él, én meg még mindig otthon a szüleimmel."
"Az egyetemi csoporttársaim mind jobban keresnek nálam, pedig ugyanazt tanultuk."
"Én még mindig albérletben élek, míg a barátnőm nagy házban, kocsim sincs, neki meg van."
Ismerősek ezek a mondatok? Teljesen természetesen mérjük magunkat másokhoz. Ez egy alapvető emberi tulajdonság, ez által is pozicionáljuk magunkat, a társadalomban elfoglalt helyünket, akárcsak az általunk megszerzett iskolai végzettségekkel, a munkánkkal amit végzünk, de akár a zenével, amit hallgatunk. A "ki vagyok én?" kérdésre a válasz soha nem történhet meg úgy, hogy nincs külső környezet, amihez képest elkülönítjük az énünket. Az énelkülönítés mellett egy másik folyamat is párhuzamosan folyik, ennek ellentéte, a szocializáció, amellyel a társadalomba illeszkedünk be, azaz valamennyien kicsit hasonlóvá válunk a közös normák követése által.
Az ilyen jellegű töprengések gyakran önbizalomcsökkenéssel és megoldatlan frusztrációval járnak. Nehéz elfogadni, hogy annak a másiknak, akit esetleg semmivel sem tartunk többre magunknál, vagy éppen szerényebbek a képességei, mégis, jobban megy neki. Biztos ez?
Általában ilyenkor egy irígylendő tulajdonságot kiemelünk. Nézzük az első példát, a fiatal három gyerekes anyát versa az egyedülálló kicsit fiatalabb lányt. Akarna ő nap szinten dolgozni és három gyereket nevelni?Munka után azonnal rohanni a többi kötelezettség fele? Esténként fürdetni, mesét olvasni, főzni, a közös kocsmázás helyett? stb.
Komoly párkapcsolat és egyedüllét... komoly párkapcsolat nem egy ember, hanem egy egész családdal való kapcsolat, kötelező pofavizitek, sokszor olyan emberek közt eltöltött kötelező idő, akikkel nem biztos, hogy az ember a szabadidejét töltené. Sokkal kisebb önálló döntési kör, az én helyett a mi kerül előtérbe...stb.
Gazdag barátnő és szegény barátnő...elképzelhető, hogy a gazdag barátnő nem él jó kapcsolatban, vagy nem utazott annyit, vagy kevésbé attraktív, vagy unja a munkáját, vagy beteg hozzátartozója van stb.
Amikor magunkat máshoz mérjük, és rosszabbnak találjuk a helyzetünket, vagy van fájó pont az életünkben, amin nem tudunk változtatni, akkor két dolgot tegyünk: nézzük meg, mik az ő nehézségei, és általában találunk néhány nehézséget, amit nem szívesen vállalnánk. Másrészt, nézzünk körbe, hogy nekünk, ha most jelenlegi helyzetünkben nem is jó az életünk egy vagy több aspektusa, de egészen biztosan volt olyan az életünkben, amit mások irígyelhettek volna.
Végezetül ne feledjük, hogy minden változik. A jó dolgok is elmúlnak sajnos, de a rosszak is, azaz egy helyzetet nem kell katasztrófizálni, mert valószínűleg változni fog. A változás lehetőségét soha ne zárjuk ki.
2.
Nemrégiben ismerkedtem meg az ökológiai modellel tanulmányaim kapcsán. Annyira jól összeszedte mindazt, amin az ember soha nem gondolkodik, és hajlamos figyelmen kívül hagyni, amikor megvizsgálja a saját életét, hogy gondoltam, írok róla itt is, hátha másnak is segíthet.
A hagymahéjmodell, mely Bronfenbrenner nevéhez kapcsolódik, a következőképpen néz ki:
(Kép:faculty.weber.edu)
Az egyén életét saját tulajdonságai határozzák meg: kora, neme, egészsége, habitusa stb. (Ez a fehér rész).
Ehhez adódik hozzá a mikrokörnyezete (sötétebb zöld): a család szerepét nem kell agyonragozni, nagyon fontos, az iskolái, a körülötte élő kortársai, barátai. Bronfenbrenner fontosnak tartja a vallási hovatartozást, közvetlen környezet és hatást fejt ki a lakóhely, illetve munkahely.
Sokan például bele sem gondolnak, mennyit számít egy lakóhely. Nemcsak maga a lakás de a tágabb környezet is. Pedig elég elmenni mondjuk lakásnézőbe, van olyan hely, ahonnan szinte kihátrálunk, olyan nyomasztó, lelakott, ócska, és van olyan hely, amit szívesen elfogadnánk, jól érezzük benne magunkat. És van egy harmadik, ahol nem érezzük jól magunkat, de nem egyértelmű számunkra miért, egyszerúen nyomasztó. Nos ha mindennap ilyen helyen kényszerülünk élni, az bizony kihat a mentális egészségünkre.
Mezorendszer (világosabb zöld) a modellben a mikrorendszer elemeinek egymással való kapcsolata. Egyszerű dolgokra kell gondolni, mondjuk a családunk szomszédokkal való kapcsolatára, vagy a gyerek esetében a szülők oktatási intézményekkel való kapcsolatára stb. Ha a kapcsolatok az elemek között harmónikusak akkor az egyén számára a környezet nem fenyegető.
Az exorendszerbe (sötétkék) tartozik minden össztársadalmi jelenség, a gazdasági helyzet, a politikai nézetek, az iskolarendszer, a kormányzat és a vallási rendszer. Noha ez már abszolút a közvetett környezet, elképesztően erős a hatása. Nem kell messzire menni, hogy belássuk, a gazdasági válság milyen hatással van az életünkre, és bizony a politikai légkör is lehet nagyon nyomasztó, ezt is a bőrünkön érezzük mostanában. Nem mindegy, hogy egy országban a vallás a mindennapok része (hajnali müezzinekkel), vagy szabad vallásgyakorlás van, és az sem mindegy, milyen az iskolarendszer ami felnőtté neveli a gyermekeket.
A makrorendszer (világoskék) gyakorlatilag az adott társadalom kultúrája, hiedelmek és értékek, amelyek abban a kultúrában elfogadottak. Ez igen megfoghatatlan, de elég egy keveset külföldön élni, hogy ezt a rendszert erősen érezzük, milyen "alattomos" módon épülnek belénk bizonyos látásmódok, és mennyire gyorsan konfrontálódhatnak más látásmódokkal, ha egy más kultúrából jövővel találkozunk.
A legkülső hagymahéj (fehér) pedig maga az idő dimenziója, hiszen az idő múlásával az egyes korokban a gondolkodás és a kultúra, a társadalmi rendszer is folyamatosan változik, az egyén közvetlen környezete is és maga az egyén is. Erre mondjuk, hogy csak a változás állandó. Ha úgy érezzük, egy helyben toporgunk, gondoljunk vissza a tíz évvel ezelőtti önmagunkra, és máris látjuk mennyi minden történt. Csak idő kellett hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése