Újév-kezdés

 

Szinte minden év végén fellélegzünk, hogy kidobhatjuk a régit, és tiszta lappal indíthatjuk az újat. Hiába tudjuk, hogy ez egy jelképes, naptári dolog, mégis szeretünk frissként, újként, reménytelibbként gondolni rá. Gyakran hozzáteszük, ez az én évem lesz, főleg, ha az előző évünk ilyen vagy olyan okok miatt nem volt sikeres.
Az ilyen hozzáállás tulajdonképpen pozitív, és a pozitív hozzáállás mindig sokat lendít a dolgokon. Egy ideig. Ha újévi fogadalmat tettünk, akkor eleinte nagyon dolgozunk rajta, aztán lassanként elfelejtjük, vagy érezzük, hogy az új év mégsem annyira varázsos, hogy a rossz szokásainktól megszabadítson, és feladjuk. Ilyen szempontból viszont túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a naptárfordulónak, és túl kevés realitással gondolunk saját megküzdő képességünkre. Teljesen mindegy ugyanis, hogy mikor kezdünk neki a fogyókúrának, a mozgásnak, a kevesebb számítógépezésnek, a több családi időnek, az egészségesebb étkezésnek, a jógának, nem kell megvárni az új évet, vagy az év közben egy hónap kezdetét, vagy a hétfőt, ugyanis mindig ezek a kiindulási pontok, a már említett tiszta lappal indítsunk gondolkodásnak köszönhetően.
Ne várjuk az új évtől, hogy a kollégánk, aki egy hete is szúrós szemmel nézett ránk, most majd nem fog. Hogy a főnök aki pikkelt ránk, majd abbahagyja. Hogy a külvilág egy jottányit is változzon. Gyakran ezért megy el a kedvünk a saját céljaink megvalósításától, mert a mágikus gondolkodásunkat a realitás keresztül húzza. Nézzük inkább reálisan az új évet, kiindulva a régiből, csodavárás helyett.
Ami meg a fogadalmakat illeti, szintén érdemes reálisan és kis léptekkel haladni, ami nagyon nehéz, mert el kell nyomnunk magunkban a kétéves énünket, aki rögtön mindent akar. Ne akarjunk 30 kilót fogyni két hónap alatt, mert nem fog menni. Ne akarjuk abbahagyni az édességevést cold turkey módon, mert nem fog sikerülni, és csalódásunkban egy tábla csokoládéval vigasztalódunk majd.
A célunk legyen konkrét, és mérhető. Ha tornázásra adjuk a fejünket, ne mondjuk, hogy sokat mozgunk, többet mozgunk, kevesebbet ülünk, ezek olyan homályos fogalmak, és nincs bennük amire szükségünk van: a rendszeres, nem megterhelő mértékű megvalósítási terv. Mondjuk azt, hogy három hétig egy héten egyszer fél órát mozgunk, aztán emeljük egy héten kétszer fél órára, majd háromszor fél órára, majd háromszor egy órára stb. Nagyon jól működik a számolás a cigarettánál, kávénál: számoljuk meg, hogy egy nap mennyit szívunk/iszunk aztán kezdjünk elhagyni egyet, nem naponta, hetente! Nevezzünk ki egy napot, amikor kihagyjuk azt az egyet.Következő héten még egy napon kihagyunk egyet, és így tovább. (Csokoládéfüggéstől így sikerült megszabadulnom).
Adminisztráljunk! Sokat segíthet egy naptár, vagy egy jegyzetfüzet, ahova minden nap vezethetjük a fejlődést a fogadalmak terén.
Ha két hét után linkeskedni kezdünk a megvalósításban, ne adjuk fel az első TV előtt töltött este vagy az első csokoládétorta befalása után. Emberek vagyunk, nem angyalok. Bocsássuk meg magunknak a dolgot, és másnap folytassuk.
A kitartásnak mindig megvan az eredménye.