Aki elhiszi ezt az emlékkönyvbe való "bölcsességet", abba kellőképpen belenevelődött a magyar oktatási rendszer egyik sajátossága...
Aki szembe dicsér, s legtöbb jót mondja rólad,
Legjobb barátodnak ne azt gondoljad.
Hogyha sokat éltél, akkor majd belátod,
Aki Téged megvet, az a Te barátod.
Ezért van az, hogy megilletődünk, hogyha valaki jót mond rólunk, gyanakodni kezdünk, hogy nem rossz szándékú-e az illető. Hát nem faramuci ez?? Valaki azt mondja neked a munkahelyeden, hogy jól megcsináltad ezt a feladatot, akkor azon kezdesz aggódni, hogy mikor tesznek lapátra?
Bődületes hülyeség az, hogy nem lehet a másikat megdicsérni, csak kritizálni, attól épül....(ugyan melyik ember mondja azt a másiknak, amikor a szemébe vágják, hogy buta/önző/lusta, hogy jaj, köszönöm, hogy ezt mondod, majd most változtatok rajta, téged meg nagyon szeretlek. Ez nem így működik).Nem véletlen a rengeteg önbizalomhiányos felnőtt, a rengeteg ember, aki a gyerekkorától bemagyarázott félelmek börtönében él, mert neki megmondták, hogy ő nem konyít a nyelvekhez, hogy ő ügyetlen a sportban, hogy ő nem rud rajzolni...
Az embernek olyan lesz az önképe, amilyet vetítenek elé a körülötte levők, legalábbis, felnőtt koráig ez épül be (és még felnőttként is bánt, vagy megingathat egy negatív kritika). A körülöttünk levőknek pedig gyakran van rossz napjuk, már egészen másként állnak hozzánk, nem mentesek emberi gyengeségektől, irígység, féltékenység, megint mást mondat velük, a körülöttünk élők közül van aki rokonszenvez, van aki ellenszenvez velünk, egészen másként fog megint látni minket. Nos, ha szerencsénk volt, gyerekként volt sok olyan ember körülöttünk, akik egészséges önértékeléssel rendekeztek, és nem fukarkodtak a jó szóval, ha nem volt szerencsénk, akkor úgy nőttünk fel, hogy csak azokat hallottuk, amik másokat irritáltak a viselkedésünkből.
Ami nagyon nagy tanítás volt itt számomra Amerikában, az éppen a magyar lesajnált szembedicsérés művészete. Ez nem egyenlő a hízelgéssel. A hízelgést gyorsan felismerjük, mert ha tény, hogy kövérek vagyunk, és valaki azt mondja, hogy de vékony vagy, akkor tudjuk, hogy csak hízelegni akar. A dicséret szárnyakat ad. Aki valaha tanított bizonyos témában lassabb, rosszabb képességű felnőttet vagy gyereket, és látta, hogy micsoda szárnyakat növesztett és zárkózott fel a többihez egy kis pozitív noszogatással, a You can do it elvvel, az tudja miről beszélek.
Dicsérni nemcsak a tökéletest lehet, mert kb ez az üzenete a magyar beidegződésnek. Dicsérni lehet a fejlődést. És persze, hogy nem egy harmadik embernek, hanem az illetőnek magának mondva.
Dicsérni gyakran nem könnyű. A dicséretet nem lehet elvárni olyan embertől, akivel legalább nem semleges a kapcsolatod, az ellenséged nem fog dicsérni, vagy ha igen, akkor tényleg jobb, ha gyanakodva fogadod. A dicséretet nem mindegy, hogy kikényszerítik belőlünk, vagy magunktól mondjuk, és persze lehet úgy is dicsérni, hogy közben a non-verbális üzenet egészen más.
Miért jó dicsérni másokat? Abban a pillanatban, amikor dicsérni akarsz valakit, nem kritikus szemmel nézed. Ha megdicsérsz valakit, az örülni fog, még akkor is, ha magyar módra hárítja, növeled az önbizalmát, jó szívvel fog rád gondolni.Látja, hogy pozitív az üzeneted, azaz pozitív a személyiséged.Keresni fogja a társaságod!
Feladat:
Menj be a munkahelyedre, iskoládba, vagy ahol éppen az idődet töltöd. Kezdjed el az embereket olyan szemmel nézni, hogy mit lehet rajtuk megdicsérni? A hajukat, a ruhájukat, a szendvicsüket, amit otthon készítettek, a sminkjüket, az irodájuk rendjét, bármit. Kezdjed el dicsérni őket, válassz ki néhányat, akit rendszeresen dicsérsz. Figyeld meg, hogyan épül a kapcsolatod velük.(Ne azt válaszd, akit valamiért nem állhatsz, nem fog menni szívből sem a dicséret, sem annak fogadása.) Ezzel a felfogással te magad is sokkal jobban fogod magad érezni a bőrödben, ha nem azt nézed, hogy ki miért nem dicsérendő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése