Az energiavámpírokról

1.
Az energiavámpírokról pár éve olvastam először, és őszintén szólva megállt bennem az ütő, annyira ráismertem egy kapcsolatomra bennük.
Volt egy barátnőm, akivel sokáig jó viszonyban voltunk, egyszer szakított a barátjával, és nagyon maga alá került. Persze mindenben támogattam, egy idő után úgy éreztem, nem tudok neki újat mondani. Ő pedig nem akart kimászni ebből az állapotból. Teltek-múltak az évek, és minden egyes találkozásunk után fáradtnak, meggyötörtnek éreztem magam, az élettől is elment a kedvem. A kellemes baráti beszélgetések helyett, amelyben természetesen helye van a problémák megbeszélésének is, kizárólag az ő problémáiról beszéltünk, vég nélkül. Egy helyben forogtunk, nem hatott semmi rá, akármit mondtam konstruktív megoldásként a helyzetére, és persze a pasik messzire elkerülték. Egyre nehezebb és nehezebb volt vele együtt lenni, egyszerűen semmi másról nem beszélt, csak arról, hogy ő mennyire egyedül van. Nem tudott örülni annak, hogy egy jó melóhelyre került, hogy el tudott otthonról költözni, hogy végre anyagilag rendeződött az élete, mindig csak arról beszélt, hogy nem bírja már az egyedüllétet. Amikor férjhez mentem, egyszercsak elmaradt. Hívtam, hogy menjünk ide, vagy oda, a férjem nélkül, mindig volt bennem annyi tapintat, hogy ne vigyem a párom, de egyre ritkábban volt hajlandó a hívásomat viszonozni, és egyszercsak nem is jelentkezett. Egy közös barátnőnktől tudtam meg, hogy nem akar velem barátkozni, mert már nincs közös témánk, azzal, hogy én férjhez mentem. Ez azért bántott nagyon, mert mindig csak az ő témáit hallgattam, már évek óta. Bánkódtam utána, viszont lassan rájöttem, hogy igazából évek óta már csak szenvedtem a társaságában, és ő nekem barátként semmit sem nyújtott, én viszont az ingyenpszichológusa voltam.

Ő klasszikus energiavámpír. Az energiavámpírok mindenféle formában jelentkezhetnek, lehetnek végtelenül arrogánsak, vagy ilyen, mint a fenti példa, csak a saját problémájukon rágódóak, egy biztos, egyáltalán nem foglalkoznak azzal, hogy a másik is ember.
Az ilyen embernek akármit mondasz, semmi sem jó, ha arrogáns, akkor beleköt abba, amit mondasz, ha nem, akkor csak szimplán elutasító.
Mártírként viselkednek, önmagukat mások vagy a világ áldoztának tartva, bármi történik arról folyamatosan panaszkodnak.
Csak a saját problémájuk foglalkoztatja őket, erről a pontról nem bírnak kimozdulni. Ha jó történik velük, azt rendszerint lekicsinylik, megkeresik a negatívumot, Tény: színházban voltak. Előadásmód: eljutottam színházba, de rossz volt az előadás; vagy eljutottam színházba, de száz éve nem voltam.
Az élet számukra kilátástalan, akkor is, ha körülményeik alapján ettől messze vannak.Minden rossz, és mindennek valaki vagy valami más az oka, mint ők.
Bolhából elefántot csinálnak, ha valami rossz történik velük. Drámáznak, ahogy a köznyelv mondja. Nincs megoldásuk a helyzetekre, mindig másokról várják.
Bármerre tereljük a beszélgetést velük, csak önmagukra és a problémáikra terelik vissza. Ha éppen nincs a jelenben semmi, visszanyúlnak a múltba negatív eseményekért.
A velük töltött idő után fáradtnak és letargikusnak érezzük magunkat. Sokszor lelkiismeretfurdalást okoznak, noha lelkünk mélyén érezzük, ők hibásak a kialakult helyzetért. Elszívják az energiánkat. Egy idő után már a gondolat, hogy megint betüremkedhetnek az életünkbe is egy szellemi-fizika fásultságot okoz. A pszichológiai tünetek mellett előjöhet fejfájás, szívszorítás, vizsgagyomor is, ha csak arra gondolunk, hogy velük kell tölteni időt. Ha ilyen jellegű érzéseink vagy tüneteink vannak egy emberrel való kapcsolattartásban, akor egészen biztosan áldozatai vagyunk egy energiavámpírnak.
Az energiavámpírokat vagy negatív embereket nem mindig lehet elkerülni. Sanszos, hogy a közvetlen környezetünkben vannak, esetleg családtagok, munkatársak és nem lehet tőlük megszabadulni. Talán észre sem veszük, hogy a barátaink közt is vannak, és noha semmilyen kölcsönös építő jellege nincs a kapcsolatunknak,  mégsem tudjuk őket leépíteni.
Mit lehet tenni, ha ilyen emberrel kell együttműködni?

2.