Hajlamosak vagyunk várni az igazi életre. Mintha az, amit élnénk nem volna az.
Majd boldogok leszünk, ha elvégeztük az egyetemet.Majd akkor leszünk boldogok, ha a rosszul fizető első munkánkat le tudjuk váltani egy jobbra. Majd akkor, ha a szerelem ránk talál. Az igazi élet a házassággal köszönt majd be. Igazán boldogok akkor leszünk, ha gyerekünk lesz. A kisgyerek mellett nagyon lekötött az ember, majd ha kicsit megnő. Majd ha kirepül a fészekből, és nem lesz a sok felelőség. Majd ha végre nyugdíjasok leszünk, és lesz szabadidőnk....Majd ha??
A várással el lehet tölteni egy életet. Majd-boldogság nincs, mert mindig lesz olyan tényező, ami miatt nem érezzük teljesen tökéletesnek a körülményeinket. Ne várjunk a hatalmas dolgokra, a fordulópontokra az életben. Ha azok nem jönnek el, azért leszünk bajban, ha eljönnek és elmúlnak, akkor pedig újabb jövőbeli pontot keresünk? A jövő csak a fejünkben létezik, és sohasem biztos. A múlt már megváltoztathatatlan. A jelen az egyetlen, amikor boldogok lehetünk. Napról-napra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése