Még huszonéves voltam, amikor egyszer úgy éreztem, hogy összecsapnak a fejem felett a hullámok, anyám kórházban volt, én egyedül otthon, vizsgák, magánéleti bonyodalmak. Azt éreztem, elég. Valahogy át kell gondolnom, hol is tartok most az életemmel. Főiskolát kerültem, helyette gondoltam egyet, és kimentem a Margit-szigetre. Egyedül. Ez akkor olyan hatalmas lépésnek tűnt, ugyan melyik ilyen korú ember megy akárhova is egyedül?
November volt, reggel, hatalmas csend a szigeten, még mókusokat is láttam. Eleinte lekötött maga az élmény, az egyedüllét izgalma, az, hogy üres a sziget. Utána valami más történt. Megindult egy párbeszéd a fejemben önmagammal. Minden aktuális fájdalommal leszámolva kilépve a hétköznapokból, egyszerűen élveztem a saját társaságom. Kiszellőztetett fejjel, megacélosodott tetterővel, és semmiképpen sem elmerülve az önsajnálat dagonyájában távoztam a Szigetről (ahogy tettem volna, ha esetleg egy barátnőmmel megyek, és a nagy lelkizésben elmerülünk a saját sajnálatunkban.)
Később is gyakran tettem sétát a szigeten. A város erre nem alkalmas, túl sok az esemény, túl sok a látvány, nem lehet igazán elmélyedni.Ez egy végtelen egyszerű módszer, amit érdemes kipróbálni, ha minőségi időre vágyunk magunkkal. A séta időtartama azonban az elején minimum egy óra legyen, mert még szokjuk az élményt, és maga a séta helyszíne is leköt, a tevékenység is stb. Később elég fél óra is, és meglepően gyorsan regenerálódunk. Nagyon jók az olyan helyek ahol szökőkút van, a víz természetessége és hangja megnyugtató.
A másik nagyon egyszerű módszerem, ha igazán magamra akarok időt, egy kádfürdő kivitelezése. A kádfürdőhöz mindenképpen be szoktam állítani egy magnót valamilyen relaxáló zenével (semmiképpen nem olyannal, amiben énekelnek, azaz szöveges), érdemes beszerezni fürdőkristályt, levendulaolajat (hat csepp elég egy kád vízbe), babaolajat ( a víz felpuhítja a bőrt, a babaolaj "rajtaragad", es beszívja a bőr), egy gyertyát.
Hogy miért működik? Mert szinte minden érzékre hat. A melegvíz ellazítja az izmokat, a babaolaj puhítja a bőrt, főleg, ha bele is masszírozzuk egy kicsit, a levendula köztudottan nyugtató, ehhez hozzájön a relaxáló zene, és a gyertyafény imbolygó varázsa. Amikor ezt kellőképpen kiélveztem, légző,-és jógagyakorlatokat szoktam végezni a kádban. A légzőgyakorlatok során igyekszem elképzelni, hogy bemegy a tiszta levendulás párás levegő, és kisöpri a sok bánatot, aggodalmat, a szorongást. A gyakorlatoknál nem a downward facing dogra gondoltam, egyszerű törzscsavarintásokra, vagy nyújtásra, ami könnyen kivitelezhető. Míg a séta egyértelműen lelki síkra hat, a kádfürdő és a mozgás együtt inkább a testhez hoz közel, figyelmesek leszünk a test reakcióira, a légzésünkre (ami a relaxáció alapja), az izmaink kellemes megnyújtására. 45 perc szokott lenni egy ilyen szeánsz, és teljes nyugalom szükségeltetik hozzá.
A fürdő előtt vagy után érdemes teázni, valami koffeinmentessel, zöld, vagy oolongtea, vagy sima csipkebogyó nekem nagyon bejön.
Ezek nagyon triviális dolgoknak tűnnek, mégis rengeteg ember életéből teljesen kimaradnak. Pedig, ha egy hónapban kétszer sétálunk, és kétszer kádfürdőzünk, az négy óra. Nincs négy óránk önmagunkra egy hónapban?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése