Vannak emberek, akik képtelenek a jó dolgokat erősíteni az életükben, és örülni nekik, és mindig csak azt látják, amit nem kaphatnak meg, mindezt katasztrófizálva, felnagyítva. A kis jó dolgok felett elsiklanak, mintha az "járna" nekik, a rosszak pedig nem járnának nekik. Akkor azt mondják, az élet nem fair, és igyekszenek bűnbakokat keresni a környezetükben. Mintha az élet bármikor is fair lett volna. Ez egy hatalmas nagy hülyeség, azt hinni, hogy az élet igazságosan oszt, mégis ezt szeretnék hinni sokan.
Vagy egy hónapja láttam meg ezt az idézetet egy fényképtartón, és tollat ragadtam az üzletben, azonnal felírtam, így szólt:
"Appreciate little things, because one day you will look back and realize they were the big things."
"Értékeld a kis dolgokat, mert egy nap , mikor visszanézel az életedre, rájössz, hogy ezek voltak a nagy dolgok."
Erre van egy jó módszer, először itt Amerikában talákoztam a füzetkével, de igazából nem kell hozzá semmilyen különös felszerelés, mondjuk egy határidőnapló és egy toll. Minden napban este kell találni valami jót, és le is jegyezni. A lejegyzés azért fontos,mert ha visszanézünk egy hétre, amit hajlamosak vagyunk úgy címkézni, hogy na, megint egy unalmas, eseménytelen hét, akkor látjuk, hogy hétfőn már csicseregtek a madarak, pedig hol van a tavasz még, kedden kedves levelet kaptunk valakitől, szerdán ittunk egy jó forralt bort este, csütörtökön a gyerekünk ragyogó arccal mesélt az oviról, pénteken sütött a nap, és ki lehetett menni sétálni stb. Nem nagy dolgok ezek, illetve le lehet őket legyinteni, azzal, hogy ugyan, nehogy már ennyi öröm ne legyen egy héten? Nem egyértelmű, hogy akár ennyi is legyen! Hétfőn lehett volna síri csend a madarak nélkül, kedden kaphattunk volna egy undok levelet, szerdán nem volt itthon boroznivaló, csütörtökön a gyerek sírva is kijöhetett volna az oviból, és pénteken lehetett volna hózápor és hideg...Ugye???
Ezt a módszert január óta alkalmazom, pedig a január egyáltalán nem volt jó időszak az életemben, mégis, ha visszanézek, csupa ilyen bejegyzés van a határidőnaplómban. (Sőt ilyenebb, sajnos elég súlyos alvási problémáim voltak, így akár az is nagy pozitívum volt, ha véletlen sikerült aludni egyet jól, altatóval!)Nagyon hasznosnak találom ezt az egyszerű módszert, mert ugyan összességében nehéz hónap állt mögöttem, mégis elmondhatom, hogy a nehéz időszak sem egyértelműen fekete, mert akartam és meg is találtam azokat a perceket a napban, amelyek kellemesek voltak. Minden időszak ilyen. A legboldogabb időszakot is árnyékolhatja néhány esemény, de igyekezzünk ezeket ha ki nem is zárni, de felülírni valami jóval.
A mai napom attól volt csodás, hogy nagyszerű idő volt, hogy anyukámmal egy jót beszéltem telefonon, hogy végre sikerült kimozdulnom a városba, ami eseményszámba megy, hogy a gyerekem jól érezte magát ma, hogy megjelent egy cikkem, hogy kimostuk a macit és a csacsit, a két plüssállatot, mert tiszta koszosak voltak, de most illatosak, hogy este sikerült nézni egy kis Jóbarátokat, és még két pohárnyi bor is volt itthon. Ez egy jól sikerült nap volt, pedig ha igazán megnézzük, semmi extra nem történt. Nem nyaraltam Hawaiion, nem díszelegtem drága ruhákban, mégcsak nem is költöttem semmit...Kis, apró örömök összeállásából lett ilyen jó ez a nap. És ettől lehet jó egy másik nap is, noha gyakran nem ennyi öröm van, csak egy, vagy kettő.De ha ezeket meglátjuk, és akarjuk értékelni, akkor a sok hétköznap sokkal boldogabban telik. Ha mindig arra vágyunk, amit nem kaphatunk meg, nagy házat medencével, jó autót, nyaralást, tonnányi szabadidőt és pihenést, drága cuccokat, kiváló fizetést, és ha mindig azt nézzük, hogy másoknak ez és ez van, de nekünk nincs, akkor folyamatosan elégedetlenek vagyunk. És ugyan kinek ártunk ezzel? Magunknak. Meg a környezetünknek, aki elszenved minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése