Flow

 

Nemrég olvastam egy coaching könyvben a flowról. A flow az az élmény, ahogy például egy kisgyermek el tud merülni a játékában, vagy ahogy valaki el tud merülni a kedves hobbijában.
Megszűnik a külvilág, csak az akkor és az ott számít, az az izgalom és jóérzés, amit a tevékenység okoz. A tevékenység maga okozza az emberben a végtelen elégedettségérzést, azt hogy boldog, független az éppen aktuális körülményeitől.
A karriercoaching egyik nagy kérdése, hogy miért nem tudjuk a flow élményét a munkánkban megélni? Illetve miért nem csináljuk azt, ami ilyen élményt tud adni?
Még mielőtt a coachingról egyáltalán hallottam volna, már megfogalmaztam magamban ezt az élményt, igaz, kellettek hozzá negatív tapasztalatok is. Ahogy kikerültem az iskolapadból, már a gyakorlótanítások során éreztem, hogy amit csinálok, azt jól csinálom, ebben pedig a vezetőtanárom is megerősített, és a nebulóktól kapott szeretet. Mégsem mertem meglépni, hogy elmenjek tanítani, vagy még két évig. Hallgattam a külső környezetemre, hogy abból csak éhenhalsz, keress valami normális munkát, és nem voltam eléggé kitartó sem a keresésben, ennek az is volt az oka, hogy anyagilag is úgy álltam, muszáj elvállalnom az első szembejövő munkát. Amikor végül léptem, már egy minisztériumi állást hagytam ott, havi harmincezer forint mínuszért, hogy elmenjek középiskolai tanárnak. Mindenki hülyének nézett. Azonban amit azoktól az évektől kaptam, az volt maga a flow.Hogy a fiatalságom, a hozzáállásom, a szakmaszeretetem, vagy más-e, nem tudom, mi okozta azt, hogy remek kapcsolatom volt az osztályaimmal, és ez rengeteg erőt adott. Persze voltak nehéz napok, undok kollégák, gyerekek, akikkel nehezebben bírtam, sőt osztályok, akikkel egyik évben könnyű és harmónikus volt, másik évben, pont a pubertásuk kezdetén sárkányölő Szent Györgyként kellett minden nap belépnem hozzájuk. Mégis, amikor egy ilyen hullámvölgyben és az anyagiak miatti aggodalmamban megint munkát váltottam, és eladtam a lelkem egy irodának, akkor döbbentem rá, hogy buta voltam, és hogy senki sem mondta nekem, hogy a flowban is vannak kisebb kiégések, hogy az sem mindig maga a tökély. Mondjuk úgy, a magam kárán tanultam meg, hogy mit veszítek, ha nem azt csinálom, ami adja a flow élményt, és azt, hogy a flowban  is vannak kisebb kevésbé flowjellegű élmények.
Szerencsére Amerikában nagyon hamar sikerült megint tanítanom, és az elmúlt években teljesen meggyőződnöm arról, hogy mással nem érdemes foglalkoznom. A felnőttoktatás lélektanilag már soha nem nyújtotta többé azt a "imádva vagyok" élményt, mint a gyerekekkel való munka, viszont nagyon sok jó későbbi barátságot, és megelégedettség érzést adott, sokkal fókuszáltabb az oktatás szerepe, mert nem kell azzal foglalkozni, hogy kinek nincs uzsonnája, vagy kivel szakított az aktuális nagyő, vagy kinek fáj a hasa. Egyszóval, azt hiszem, próbálva mind a kettőt, nekem ez sokkal testhez állóbb.
Aki megtalálta a szakmájában a flow-t, az inkább, ahelyett, hogy anyagiak vagy más okok vagy félelmek miatt átmenetileg, vagy teljesen feladná, keressen egy olyan megoldást, ami nem jár megfosztottsággal.Mert akárhogy nézem, ha én minden napom nagy részét úgy töltöm, hogy jól érzem magam(mert amit csinálok, az boldogít), azzal sokkal gazdagabb vagyok, mintha naponta robotolok, és a több pénzemmel mondjuk egy évben egyszer eljutok a tengerpartra egy hétre.